Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
A kilencvenes évek végén a tengeri halászat egyfajta „utált szakma” lett, legalábbis zöld elit körökben. „A túlhalászással fajokat fenyegetnek, ennek megálljt kell parancsolni” – harsogták akkortájt a környezetvédők. Persze volt is benne igazság, bizonyos, a nagyközönség által ismert és kedvelt halfajták tényleg veszélybe kerültek. De közben, nem kis részt az EU szigorú halászati kvótáinak köszönhetően javult a helyzet: most már van, sőt lesz is bőven hal. De a szakma imázsa romlott, egyre kevesebb fiatal választotta ezt a mesterséget. Pedig a kereset nem rossz: a tengeri halászok havi átlag bére 3000-3500 euró. Ez forintban milliós fizetés.
Hogy mégis kevés fiatal választja ezt a szakmát, az azzal is magyarázható, hogy az utóbbi két évtizedben elmaradt a flotta felújítása. A hajók nagyon kényelmetlen munkahelynek számítanak. Márpedig a mai fiatalok számára egy kisebb fizuval, de kényelmes körülményekkel járó munkahely vonzóbb, mint a viharos tenger. Az utóbbi években megindult a halászflotta modernizálása, de a szakma presztízse nem nőtt. Évente 600 francia fiatal kerül ki a tengeri halászati képzést nyújtó szakközépiskolákból. A szakszervezetek szerint sokkal több pályakezdőre lenne szükség.
A másik korlátozó tényező, hogy a halászat tipikusan férfiaknak való szakmaként él a köztudatban. Jelenleg a hivatalosan regisztrált személyzetnek csupán a 0,5 százaléka nő, a szakszervezeti kimutatás szerint. Pedig a modernizációval már olyan munkalehetőségek is adódnak a korszerű halászhajókon, amelyeket nők is betölthetnek. Valami ígéretes változás azért alakulóban van. Az egyik francia halászati szakközépiskolában, a most induló képzési periódusban a diákok fele lány.
