Hetven évvel ezelőtt, 1948. augusztus 20-án, Kecskeméten hirdette meg Rákosi Mátyás a szövetkezetesítést. Arról szónokolt, hogy az egyéni gazdálkodás útján a kulák, a zsírosparaszt erőfölénye érvényesül, a nagyhal megeszi a kishalat, a dolgozó paraszt tönkremegy. A közös gazdálkodást tekintették a szocialista mezőgazdaság egyedüli formájának és az osztályharc legfontosabb eszközének.

Az 1945-ös földosztáson azok kaptak földet, akiknek nem vagy alig volt. Sokan keveset. Így elsősorban az öt hold alatti vagy akörüli életképtelen birtokok száma nőtt a termelésre és a tulajdonosaik eltartására alkalmas birtokok rovására, miközben a nagybirtokokkal együtt azok versenyképes, korszerűen vezetett része is eltűnt. Ez a rendszer hosszú távon fenntarthatatlan volt.

A szocialista szövetkezetesítés első nagy hulláma 1953 közepéig, Sztálin haláláig, illetve Nagy Imre első miniszterelnökségéig tartott. A tagosításokkal 4 millió katasztrális hold cserélt gazdát. A tagosítás után fél évvel az elosztott földek harmadát hagyták műveletlenül a gazdák. Az ötvenes évek első felében az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek termésátlagai nem érték el az országost, különösen a nagyobb földbirtokkal bíró gazdák eredményeitől maradtak el, pedig sokkal több műtrágya- és gépkapacitás állt a rendelkezésükre. Az egységi termékre jutó előállítási költség jóval magasabb volt a mezőgazdasági nagyüzemekben, mint a kisebbekben. 

Az 1958-1961-es újabb szövetkezetesítési kampányban már szinte mindenkit behajtottak a rendszerbe.

További részleteket a HVG e heti számában talál.

HVG