Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán
Kis János szerint most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
Büszke lenne a fiára William Rees-Mogg, a The Times brit konzervatív napilap néhai szerkesztője, hiszen osztja radikális nézeteit az ország uniós tagságáról. A 48 éves tory parlamenti képviselő, Jacob Rees-Mogg mindig is a kilépés mellett kardoskodott, és a 2016-os referendumon természetesen a Brexit mellett voksolt. Januártól a befolyásos konzervatív párti lobbiszervezet, a European Research Group elnökeként mindent latba vet azért, hogy Nagy-Britannia 2019-ben úgy lépjen ki az európai integrációból, mintha annak 46 évig részese sem lett volna.
Az apának nem volt alkalma, hogy a szavazatával is hozzájáruljon a Brexithez, négy évvel korábban meghalt, ám a végeredményhez vezető folyamatnak részese. Egyik alapító tagja volt az euroszkeptikus konzervatív politikusokból a maastrichti szerződés életbelépésének évében, 1993-ban létrehozott szervezetnek, amelyet ma már a fia vezet. Az alsóházban 70 konzervatív képviselőt tömörítő csoportot úgy emlegetik, mint „pártban a párt”, mert akkora a befolyása a Brexit ügyében megosztott toryk körében.
Bár az a hír is elterjedt, hogy a képviselői mandátumhoz csak 2010-ben jutott Jacob Rees-Mogg a kisebbségben kormányzó Theresa May miniszterelnök kihívója lehet, ő most azt mondja, hogy egyelőre a család az első, csak utána következik a politika. A tizenkét éve kötött házasságából hat gyermeke született, a legnagyobb 11 éves, a legkisebb alig hét hónapos. Rees-Mogg tősgyökeres konzervatív család öt gyereke közül a negyedikként látta meg a napvilágot 1969-ben. London egyik előkelő negyedében és vidéki kúriákon nőtt fel, az apja újságíróként dolgozott.
AFP / Daniel Leal-Olivas
Rees-Mogg Etonba, a felső tízezer bentlakásos fiúiskolájába járt, egyetemi tanulmányait pedig Oxfordban, a Trinity College-ban végezte, történelemből szerzett diplomát. Mindig is érdekelte a pénzügyi világ, 16 évesen már milliomosnak mondhatta magát, a saját lábán állt, és a befektetéseiből fizette az iskoláit. Amikor ugyanis a társai még krikettezéssel és futballozással múlatták az időt, ő már a tőzsdén játszott. Első befektetése tízévesen a brit General Electric Company részvényének megvásárlása volt, az apja a távoli rokonuktól a fia által örökölt 50 fonton vett neki a papírokból. A sajtó is felfigyelt a tudatos ifjú kisbefektetőre, a Financial Times cikket írt róla. A mellékelt fotón Rees-Mogg az asztalnál ül, a gazdasági lapot tartja a kezében, előtte írógép, a háttérben pedig egy fotelben két hatalmas mackó tűnik fel. Logikus volt hát, hogy nem történészként, hanem a londoni Rothschild befektetési banknál helyezkedett el, majd Hongkongban egy másik brit pénzügyi társaságnál, a Lloyd George Managementnél folytatta. Aztán kellő tapasztalattal felvértezve, néhány ottani munkatársával 2007-ben saját céget gründolt.
A politika iránt már 28 évesen érdeklődött, elindult az 1997-es választáson egy hagyományosan munkáspárti skóciai körzetben, és vesztett. A szavazók nem értékelték, hogy a viselkedésében a felső tízezret megjelenítő, akkor még agglegény fiatalember az egykori dadusával és méregdrága autóval kampányolt. A kudarc nem szegte kedvét: már vagyonos üzletemberként bekerült az alsóházba.
A magát hithű katolikusnak tartó politikus a tehetős családból származó Helena de Chair személyében anglikán asszonnyal kötötte össze az életét. A konzervatív hagyományokhoz a végletekig ragaszkodó Rees-Mogg büszkén emlegeti, hogy egyik gyermekének sem cserélte a pelenkáját, mert ha ezt tenné, megsértené a dadusát, aki az ő gyerekeiről is gondoskodik. Elutasítja az azonos neműek házasságát, s szerinte nincs az a helyzet, ami indokolná az abortuszt, még nemi erőszak esetén sem, mert ragaszkodik ahhoz, hogy az élet a fogantatással kezdődik.
