"Úgy tűnik, egységesen úgy döntött az ország, hogy elhiszi a járvány létezését" - mondta Mérő László, az ELTE Pszichológiai Intézete és a Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora az Indexnek adott interjúban. Ezt a következtetést a tavaly tavasszal készített kutatásukból vonta le, szerinte a hozzáállás a mai napig tart. El is nevezte ezt "úgy döntöttem, hogy elhiszem" stratégiának.

Szerinte ez alapból is nyerő stratégia: "sokszor működik, mert időt spórolunk vele, eltávolítjuk vele a dolgot, innentől nem kell sokat foglalkozni vele. Nem kell napi rendszerességgel követni a rengeteg információt, pszichológiai szempontból pedig egyszerűen egy csoportnorma elfogadását jelenti, ami egyébként Magyarországon nagy hiánycikk." Ezzel alkalmazkodunk a csoportnormákhoz, elfogadjuk, ami a csoportunkban elvárt.

A másik ilyen nyerő stratégia szerinte, hogy extrém helyzetben sok kis és egy-két nagy kockázatot érdemes bevállalni a közepes kockázatok helyett. Továbbá arra is kitért, hogy a fejlődés és a válság egy tőről fakad: egy súlyos trauma vagy nehézség sokszor pozitívan sül el, és az ember megerősödve kerül ki belőle.

Mérő szerint a sikeres válságkezeléshez a komfortzónánkat ki kell tágítanunk vagy el kell hagynunk – utalva arra, hogy sokan ételfutárnak vagy árufeltöltőnek álltak.

Beszélt arról is, nagyon sok mindenre jó, hogy az emberek "konvertálható tudásra" tettek szert az elmúlt évben. Ilyen, hogy sokan áttértek az online csekkfizetésre, át kellett állni internetes oktatásra, online előadásokra. Mérő szerint az is pozitívum, hogy megtanultunk maszkot viselni. Arra, hogy ez miért jó, azt válaszolta, azért, amiért egy bombariadó.

A bombariadónak nulla a haszna, hiszen nincs bomba, de megtanuljuk, mi a teendő, ha tényleg gáz van, és rengeteg emberéletet megmenthetünk. A koronavírus nem egy pestis, de ha jönne a jövőben egy jóval halálosabb vírus, egy csomó mindent sokkal flottabbul csinálnánk.