Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
A 24 éves Jonas Martin döntése a német autóipar rémálmát jelenti: azért választotta a Tesla Model 3 autóját, mert nem akar vacakolni a feltöltő hálózattal, amely használata sokkal bonyolultabb az európai autók esetében. „Két vagy több klubtagsági kártyára lenne szükségem, és különböző alkalmazásokra a feltöltőhelyeken. Ezért választottam a Teslát” – nyilatkozta a fiatal német vagyonkezelő, aki ezzel tőrt döfött a BMW, az Audi és a Mercedes menedzsereinek szívébe. Az elektromos autók regisztrálása ugyanis jól megy – különösen Európa gazdagabb államaiban, de a német autóiparnak egyáltalán nem mindegy, hogy a saját kontinensén legyőzi-e a Tesla, amely Berlin mellett építi fel új gyárát.
Lemarad az infrastruktúra fejlesztése
„Sokkal többet fektet be az autóipar az elektromos autók fejlesztésébe, mint az infrastruktúrába” – mondta a Politicónak az európai autóipar fő lobbistája Brüsszelben. Erik Mark Huitema szerint „a helyzet nagyon veszélyes, mert gyorsan elérhetjük azt a pontot, amikor az autósok rádöbbennek: nincs elég feltöltőhely”.
A vita már nagyon régi: mi legyen előbb, autó vagy töltőhely? Jelenleg az autógyártás messze előbbre jár. Augusztusban Nyugat-Európában több elektromos autót és hibridet (21%) adtak el, mint dízelt (20%). Ez óriási változás, mert öt évvel ezelőtt még az eladott autók felét a dízel járművek tették ki, míg az elektromos és hibrid autók részesedése mindössze 4% volt.
„Az elektromos autók piaca nagyon beindult, és mindjárt tömegessé válik, vagyis egyre nagyobb szükség lesz a töltőállomásokra a lakótelepeken is” – hangsúlyozta a Transport&Environment zöld csoport elektromosjármű-szakértője. Hatszorosára emelkedett az elektromos autók gyártása három év alatt, közben viszont a töltőállomások száma alighogy megduplázódott, és épphogy meghaladja a 200 ezret. Ráadásul a töltőállomások döntő többsége a gazdag országokban van, és más-más cégek üzemeltetik őket. Ez pedig különböző fizetési módokat is jelent.
A kereslet igen dinamikusan nő, azért is, mert az unió is ösztönzi a gyors áttérést a környezetkímélő autózásra. A közlekedés körülbelül az egynegyedét hozza létre a melegházhatásnak, és ez az egyetlen szektor, ahol folyamatosan növekszik a környezet terhelése. Közben viszont az Európai Unió megcélozta a karbonsemlegességet 2050-re.
„Nem lehetünk olyan lassúak, mint a mobiltelefonhálózatok kiépítésével” – érvel a német autófeltöltő hálózatok tervezési főnöke. Johannes Pallasch szerint mindenképp fel kell gyorsítani a folyamatot. Ki is írtak egy tendert 900 gyorstöltőállomásra. Jelenleg 8000 ilyen töltőpont működik Németországban. „Egy hálózat kiépítéséhez nem elég az, ha minden Lidl és Aldi üzletnél van elektromos töltőállomás” – hangsúlyozza Pallasch, hozzátéve: „ha sikerre akarjuk vinni a klímaváltozás elleni küzdelmet, akkor ki kell építenünk az infrastruktúrát, és el kell fogadtatni, hogy az utcákon helye van az elektromos töltőállomásoknak”.
Németországban az állam 5,5 milliárd eurót irányzott elő a hálózat kiépítésére 2024-ig. Andreas Scheuer közlekedési miniszter ezenkívül tárgyalásokat folytat a Teslával, hogy miképp lehetne bekapcsolni az ő Supercharger rendszerüket a német hálózatba.
Az Európai Unió brüsszeli központjában is tisztában vannak azzal, hogy gyorsan használható hálózatra van szükség. Adina Valean uniós biztos elmondta a Politico munkatársának, hogy előírják azt, milyen arányban kell lennie az elektromos autóknak és a feltöltő állomásoknak. Arra törekszenek, hogy a főutakon mindenütt legyenek töltőállomások az elektromos autók számára. 2025-ig egymillió feltöltő állomást akar elérni Brüsszel az Európai Unió területén. Ez ötszöröse a jelenleginek.
Óriási az aránytalanság Nyugat és Kelet között
Az elektromos autók drágák, ezért Európa nyugati felén sokkal gyorsabban terjednek, mint Keleten. A feltöltő állomások száma is óriási aránytalanságot mutat. Egy példa: a kis területű Hollandiában 100 kilométerre 47,5 töltőállomás jut a főutakon. A jóval nagyobb területű Lengyelországban 250 kilométerre egyetlenegy. Így nem csoda, ha Hollandiában 275 ezer elektromos és hibrid autó fut az utakon, míg Lengyelországban mindössze 28 ezer ilyen autó van forgalomban a 24 milliós autós flottából.
