Elkeseredett küzdelem folyik a pénzügyminisztériumért Németországban

Christian Lindner, az FDP vezetője és Robert Habeck, a Zöldek társelnöke egyaránt magának akarja a pénzügymisztériumot – írja a Deutsche Welle. Amely gyorsan hozzáteszi, hogy a koalíciós tárgyalások ugyan már hivatalosakká váltak, de november vége előtt aligha várható eredmény.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a liberálisok elnöke és a Zöldek társelnöke küzd a pénzügyminiszteri posztért, hiszen ennek a jelentősége a vírusválság idején újra bebizonyosodott. Sőt, sok politológus épp azzal magyarázza a szociáldemokraták kissé meglepő választási sikerét, hogy Olaf Scholz pénzügyminiszterként kiválóan teljesített a pandémia legsúlyosabb időszakában is.

„A kancellár után ez a legfontosabb poszt a kormányban” – mondta Uwe Jun politológus a közszolgálati Deutsche Welle portálnak. „A pénzügyminiszter állítja össze a költségvetést, és ez meghatározó a kormány politikája szempontjából” – hangsúlyozta a politológus, hozzátéve, hogy az elmúlt időszakban két erős pénzügyminiszter nagy befolyást szerzett a kormányban: Wolfgang Schäuble (CDU), illetve Olaf Scholz (SPD, képünkön). Korábban ez nem így volt. A szintén szociáldemokrata Hans Eichelt, aki 1999 és 2005 között vezette a pénzügyminisztériumot, úgy nyilatkozott a Deutschlandfunk rádiónak, hogy „nem annyira erős miniszterek kellenek, hanem jó kormányzati együttműködésre van szükség”.

Az expénzügyminiszter emlékeztetett: „a kormányzati szokások szerint a pénzügyminiszter megvétózhatja az összes többi minisztérium döntéseit, Damoklész kardjaként függ a minisztériumok feje fölött a pénzügyi vétó”.

A politikus szerint azonban óvatosan kell élni a vétózással. A miniszterek ráadásul egyszerű többséggel leszavazhatják a pénzügyminisztert, aki ilyen módon meggyengülve kerülhet ki az erőpróbából. Éppen ezért a politológusok úgy vélik, hogy a pénzügyminiszternek – éppúgy, mint a kancellárnak – konszenzus kiépítésére kell inkább törekednie, mint a konfrontációra.

A pénzügy a valóságos európai minisztérium. Erre mutatott rá Eichelt expénzügyminiszter. A német tárcavezetők – az ország súlya miatt – meghatározó szerepet játszanak Brüsszelben. Így volt ez, amikor az Európai Unió – az Európai Központi Bankkal és a Nemzetközi Valutaalappal együtt – a görög államadósság ügyét intézte: Wolfgang Schäuble akkori pénzügyminiszter befolyása meghatározónak bizonyult. A pandémia idején ugyanilyen döntő szerepet játszott Olaf Scholz nemcsak Berlinben, de Brüsszelben is.

Politika vagy szakértelem?

A német gyakorlatban az előző szempont a meghatározó. A legutóbbi öt pénzügyminiszter esetében megállapítható, hogy mindnyájan korábban is fontos kormányzati tisztségeket töltöttek be regionális vagy országos szinten. Négyen közülük tartományi miniszterelnökök voltak – Olaf Scholz esetében ez Hamburg városát jelentette – Wolfgang Schäuble pedig a berlini kormány belügyminiszteri székéből ült át a pénzügyminiszteribe.

Eichelt így magyarázza a német gyakorlatot: „Nem kell pénzügyi szakértőnek lennie a miniszternek, mert a szakértők már ott ülnek a minisztériumban. Neki sokkal inkább az a feladata, hogy jó döntéseket hozzon össze a szakértők segítségével”.

A jelenlegi két jelölt egyike sem tanult közgazdaságtant, sőt az FDP vezetőjének még kormányzati tapasztalata sincsen. A zöldek társelnöke hat évig miniszterelnök-helyettes és környezetvédelmi miniszter volt Schleswig-Holstein tartományban.

A két potenciális koalíciós partner filozófiája is homlokegyenest ellenkező: a zöldek jelentős állami támogatással akarják felgyorsítani az áttérést a karbonsemleges Németországra, míg a liberálisok ezt inkább rábíznák a piacra. Ezért a zöldek mindenképp szeretnék megakadályozni, hogy az FDP kapja meg a pénzügyminisztériumot.

Ki hozza meg a népszerűtlen döntéseket?

Olaf Scholznak szerencséje volt, mert akkor tölthette be a pénzügyminiszteri posztot, amikor Németország pénzügyei remekül álltak. Volt tehát miből osztogatni a válság idején. Az óriási pénzkiáramlás viszont növeli az államadósságot, amelyet Németországban véresen komolyan vesznek. Szükség lehet tehát megszorításokra is, amelyek csökkenthetik Scholz, illetve az új pénzügyminiszter népszerűségét.

Vajon kire bízza Scholz kancellárként a pénzügyi tárcát, melyet ő olyan eredményesen menedzselt? A Deutsche Wellének nyilatkozó politológus szerint hiába van sok ellentét a koalíciós pártok között, mert megegyezésre vannak ítélve. Mind a három párt letette a nagyesküt arra, hogy együtt készülnek „új kezdetre”. „Ha ez befuccsolna azért, mert nem tudják eldönteni, hogy ki legyen a pénzügyminiszter, akkor mind a három párt elveszítené az arcát” – nyilatkozta a Deutsche Wellének Uwe Jun politológus.