Észak-Korea a kínai kereskedelemben bízhat, hogy elkerülje a tömeges éhhalált

Észak-Korea 26 milliós népességének több mint a 40%-a alultáplált – állapította meg az ENSZ. Óriási a műtrágyahiány Észak-Koreában – írja az Asia Times, amely megjegyzi, hogy olyan éhség alakulhat ki az országban, mint a kilencvenes évek során, amikor 1-2 millió ember halhatott meg idő előtt a gyenge ellátás miatt.

A szakértők most abban bizakodnak, hogy a határok megnyitása Kína és Oroszország között lehetővé teszi, hogy elkerülhető legyen a tragédia megismétlődése. A jelenlegi diktátor apja, Kim Dzsong Il még mindent alárendelt a katonai költségvetésnek, de a mostani diktátor, aki 12 éve vette át a hatalmat apjától, már kénytelen odafigyelni arra, hogy a fegyelmezett lakosság türelme sem végtelen. Számukra Kim Dzsong Un, aki Svájcban nevelődött, sajátos párhuzamos piaci rendszert alakított ki. Ebben a titkosszolgálat az úr, amely a dondzsu rendszert alkalmazza. Ezek az észak-koreai “pénzmesterek”, akik többnyire a titkosszolgálat tisztjei, mindennel kereskednek, amit nem lehet kapni a hivatalos piacon. Csak az a kérdés, hogy mennyiért? “Egy hónapban 3500 vont kerestem, ebből még egy kiló rizst sem tudtam vásárolni a családomnak” – mesélte egy észak-koreai orvos, akinek sikerült Dél-Koreába menekülnie a szigorúan ellenőrzött országból.

A hivatalos pénz, a von szépen lassan elveszítette az értékét. A határnyitással még lejjebb ment az árfolyama a kínai jüanhoz képest is – számolt be a Les Échos című francia gazdasági portál. A nemzeti kommunista Észak-Koreában már nem a kínai jüan, hanem az amerikai dollár a király.

10 dollár egy sör a bajor sörözőben Phenjanban – persze csak az elit számára, mert az átlagos munkabérek Észak-Koreában havi 100 dollár alatt maradnak, de vidéken a parasztemberek nem ritkán csak havi 10 dollárhoz jutnak. Persze nem pénzben, hanem élelmiszerjegyben.

Ily módon furcsa új piramis épül ki az országban, melyet a nanugi felügyel. Ez Kim Dzsong Un népies beceneve. A nanugi az, aki felvágja a tortát. A diktátor a nagy pénzosztó. Ha például valaki lakáshoz akar jutni Phenjanban, akkor dollárban kell megkennie Kim Dzsong Un titkosszolgálati pénzmesterét ahhoz, hogy a kommunista állam kiutalja neki a lakást. 150-200 ezer dollárt is elkérnek egy jobb lakás kiutalásáért Phenjanban. A koronavírus miatt a főváros elvben még mindig le van zárva, de engedélyt lehet vásárolni nemcsak Phenjan elhagyására, de a kínai határ átlépésére is.

A fővárosban a dollár a király – írja Andrej Lankov veterán Korea-szakértő az Asia Timesban, de a kínai határ közelében átveszi ezt a szerepet a jüan. A hivatalos von a margón vegetál. Az elit gyermekei kínai ruhákban feszítenek, de nem kínai mobilt használnak. Azokból ugyanis csak az olcsóbbakat engedik be Észak-Koreába, ahol Egyiptommal közösen fejlesztettek ki olyan okostelefont, amely belekerülhet 300-400 dollárba is.

Miután mindent készpénzzel vásárolnak Észak-Koreában, ahol senki sem bízik a bankokban, ezért nagy pénzhalmokat őriznek otthon, de sosem vonban, hanem dollárban vagy jüanban. 2010 óta senki sem bízik a vonban – írja Lankov az NK Newsban –, akkor volt ugyanis az utolsó “pénzreform”. Aki vonban tartotta a pénzét, az mindenét elveszítette. Aki jüanban vagy dollárban, az csak mosolygott, de nem biztos, hogy sokáig. A rendőrök ugyanis bekopogtak, és szó nélkül elkobozták a devizavagyont, a tulajt pedig lecsukták.

“A nemzet nehéz helyzetben van” – érvelt akkor Kim Dzsong Il. Most fia ugyanezt mondja. Nem alaptalanul: dél-koreai megfigyelők szerint a GDP csökkent Észak-Koreában 2020-ban és 2021-ben egyaránt. 73%-kal csökkent a külkereskedelem 2020-ban, és a következő évben is tovább zsugorodott: mindössze 7,1 milliárd dollárra, ami negatív rekordnak számít. A kínai kereskedelem azóta újrakezdődött, és ezzel a remény pislákolni kezdett Észak-Koreában – írja az Asia Timesban Jamie Reilly, a Sydney egyetem Korea szakértője, aki arra mutat rá, hogy míg korábban a kínai import iparcikkekből állt, ma élelmiszerekből és gyógyszerből, amelyekből óriási a hiány Észak-Koreában.