A félig titkos stratégia, amivel Nagy Márton 2030-ra felemelné a magyar gazdaságot
Néhol rémes szövegezésű anyagban foglalta össze a kormány a versenyképességi stratégiáját, amellyel hat év múlva ilyenkor az EU fejlettségének 90 százalékán állnánk. Pedig az alapötlet még jó is lenne. Azt azért megtudjuk, hogy egymillió magyar munkáját fenyegeti a mesterséges intelligencia, és hogy 2030-ra szeretne az NGM három olyan magyar kreatív brandet, amit az egész világon ismernek.
„Tisztelt Olvasó! A célunk, hogy 2030-ra Magyarország egyik legversenyképesebb országa legyen.”
Így kezdődik Nagy Márton köszöntője a Nemzetgazdasági Minisztérium 2024–2030-as versenyképességi stratégiájának elején, vagyis kapásból sikerült belefutni minden írásból élő ember régi félelmébe, amikor egy szépen hangzó mondatban benne marad egy olyan hiba, amitől az egész teljesen értelmetlenné válik. De persze egy ilyen baki ellenére még lehetne kiemelkedően jó is a stratégia – nem lett az.
Maga az NGM is furcsa módon kezeli a saját anyagát. A stratégiát bemutató sajtótájékoztatón ugyanis Nagy Márton a Portfolio tudósítása szerint azt mondta: készült egy 140 oldalas háttértanulmány, de azt nem hozzák nyilvánosságra, csak egy 20 oldalra szűkített változatát majd később. Aztán egy 29 oldalas anyag került ki, de a minisztérium honlapján ez sem található meg, ellenben fent van néhány megyei kamara és a Tej Terméktanács oldalán, azon kívül pedig egy ppt-ből tájékozódhatunk, ami az NGM LinkedIn-jére került ki. Meg most hozzánk, mert akkor már mindkettőt feltöltjük.
Magyarorszag Versenykepessegi Strategiaja 2024 2030 by HVG.hu on Scribd
1711368417740 by HVG.hu on Scribd
És bármennyire is igaz, hogy nem erre kellene ráfeszülni, de egyszerűen nem lehet elmenni amellett, hogy a szöveg sok ponton botrányosan gyenge. Teljesen függetlenül a tartalomtól olyan mondatokat egyszerűen nem szabad benne hagyni egy minisztériumi anyagban, mint hogy „A magyar versenyképességi stratégia célja, hogy olyan gyakorlatias akciótervet mutasson be, ami növeli Magyarország versenyképességét 2030-ra és ez szemmel látható érdemi javulást eredményezzen termelékenységben és versenyképességi mutatókban is”. Vagy hogy „A versenyképességi stratégia 4 pilléren alapul a patriotizmus, a technológia, fenntarthatóság és az ellátásbiztonság, melyeken belül kiemelt fókuszban lesz a mesterséges intelligencia elterjesztése a vállalati szektorban, valamint a fejlett elektromobilitási ökoszisztéma kiépítése.” Ha gyorsírásban jegyzetelünk, akkor lehet ilyeneket leírni.
Az adatvizualizáció is igencsak izgalmas. Egy dolog az, hogy az NGM újra bemondta: a cél az, hogy 2030-ra elérjük az EU fejlettségének 90 százalékát, ez egy régi ígéret. De most meg is rajzolták, hogy ezt miként képzelik el. A módszer nem túl szofisztikált: fogták egy grafikonon a mostani helyzetet jelölő pontot és a 2030-as terv pontját, a kettőt pedig összekötötték egy egyenes szaggatott vonallal.
Ezt egyébként Matolcsy Györgyéktől tanulhatták, az MNB a demográfiai fordulatot próbálta volna ugyanezzel a módszerrel bemutatni, amikor a 2021-es tény- és a 2030-as tervadat között húzott egy vonalat (majd azóta a 2022-es és a 2023-as szám is messze elmaradt ettől). Az NGM mostani ábráján azért az EU-fejlettségi átlaghoz mért százalékos magyar mutató mellett azt is feltüntették, hogy ez hányadik helyet jelent, és abból kiderül, hogy a helyezésünk rosszabb, mint 2009-ben volt.
Azt is bemutatták, hogy a termelékenység minőségi javulása elengedhetetlen a versenyképesség növeléséhez. Lehetetlen vitatkozni ezzel az állítással, na de megpróbálhatták volna ennél szebben vizualizálni a célkitűzést?
De most már tényleg félre a formai kritikákkal, és nézzük a stratégia gazdasági részeit! Az a kezdőötlet ugyanis első lépésnek jó, hogy ha a kormány szeretne sok mindent megtudni a cégvezetők problémáiról és vágyairól, akkor kérdezze meg őket – és itt nem is kispályáztak, 1243 cégtől kértek válaszokat arra a kérdésre: mire volna szükségük ahhoz, hogy ők maguk, és így a teljes magyar gazdaság is versenyképesebb legyen. Az is rendben van, hogy a válaszok alapján néhány egészen konkrét pontba rendezték, mi mindenre volna szükségük a cégeknek, és ebből tényleg ki lehetne indulni:
- az adminisztráció és a céges szabályozás egyszerűsítésére,
- elegendő, megfizethető zöldenergiára,
- megfelelő mennyiségű képzett munkaerőre,
- fejlett logisztikai szolgáltatásokra,
- hatékonyabb állami támogatáspolitikára,
- és a külföldre terjeszkedés állami segítésére.
Ezeket az általános, mégis fontos dolgokról szóló pontokat kellene ez után további részletekre bontani, hogy cselekvési terv legyen belőlük, konkrét lépésekkel – és itt válik a szöveg olyanná, mint ha csak azt mondták volna, hogy „ChatGPT, mutasd meg, mire van szükségünk a magyar versenyképességhez”. Az általános fejlesztési célok című 14 pontban és ezek alpontjaiban például olyanok szerepelnek, mint hogy a munkatermelékenység értékét 25-30 százalékkal kell javítani 2030-ra, méghozzá „a modern technológiák alkalmazásával”, vagy hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása jelentsen 15 százalékos növekményt a magyar GDP-ben – azért ennyit, mert a globális átlagra 14 az előrejelzés –, hogy „magyar bajnok” vállalatok színre lépését kell támogatni, vagy épp hogy 2030-ra közel 118 ezer pilóta közel 157 ezer drónnal repüljön a magyar légtérben, miközben az 5G-lefedettség 2025-re érje el a 76 százalékot. Szépen hangzó célok, néha csúnyán túláltalánosítva, néha váratlanul konkrét számokkal (közel!), ránézésre már-már véletlenszerűen egymás mellé dobálva.
Van azért a célkitűzések között pár olyan is, ami sokat elárul arról, hogyan képzeli el a kormány a közeljövőt. Az a mondat, hogy „Az alapfokú oktatástól a felsőfokú oktatásig bezárólag biztosítani kell az ipar igényeinek megfelelő képzési struktúrát” elég világosan mutatja, hogy az oktatást továbbra is az iparbeli kéréseknek rendelik alá. Azt is elárulták, hogy úgy számolnak, egymillió ember munkahelyét vagy munkakörét veszélyeztetheti a technológiai fejlődés – leírták azt is, hogy a cél az, hogy a mesterséges intelligencia ne megszűnő munkahelyeket jelentsen, hanem magasabb bérrel járó új lehetőségeket, de hogy ezt hogy érnék el, ott megint belemennek az általánosságokba.
Az oktatás kapcsán részletesen leírják, hogy a mostani duális képzésbe még jobban be kell vonni a vállalatokat, a felsőoktatási intézményeket is jobban össze kell kötni a cégekkel, és erősíteni kell a felnőttképzést a technológiaváltásért, vagyis nem új módszereket keresnek, hanem a meglévőre próbálnak ráerősíteni. A gyerekeknek pedig megszerveznék a Modern Gyárak Délutánját, hátha attól majd több kedvük lesz egy ilyenben dolgozni.
Izgalmas ötlet az is, hogy egy beszállítói adatbázist hozzanak létre. Ebben a nagyvállalatokat kötnék össze a meglévő magyar beszállítókkal, és ez alapjául szolgálhat egy „mesterséges intelligencia alapú” matchmaking rendszernek”, ami azért érdekes versenypolitikai kérdéseket is felvethet.
Megtudjuk azt is az anyagból, hogy a kormány azt szeretné, Magyarország legyen a járműipar európai tesztközpontja és „az elektromobilitáshoz kapcsolódó ökoszisztéma fejlettsége tekintetében Európa vezető országa”. Itt is fontos volna a képzés és a kutatás-fejlesztés, de azért kicsit nyugtalanító, hogy az autógyártás növekedését támogató tényezők felsorolásában az első az alacsony költségű szakképzett munkaerő.
Az élelmiszeripar kapcsán arról írnak: stratégiai fontosságú feladat a belföldi piac visszaszerzése, ez évek óta kormányzati cél is. Az élelmiszerboltok magyar beszállítóinak helyzetét kell javítani és szabályozni a saját márkás termékeket is – mindegyik megállapítás lehet szépen hangzó ígéret konkrétum nélkül, a részletekről egyelőre nem írtak semmit.
De ez is több konkrétum, mint amit az IT- és kommunikációs szektorról, a vegy-, fém- és műanyagiparról vagy a gyógyszergyártásról megtudunk. „Patrióta szempontokat figyelembe vevő közbeszerzés-elbírálás kialakítása”, „startup ökoszisztéma fejlesztése, finanszírozása” vagy épp „a helyzeti előnnyel rendelkező és az ellátásbiztonsági szempontból kiemelkedő jelentőségű láncok célzott fejlesztése” – ezekről ha nem írnak semmit, mit értenek alatta, bármit bele tudunk gondolni és semmit sem. Az pedig, hogy „magyar beszállítók támogatása a Magyarországra érkező nemzetközi vállalatok kapcsolatfelvétele során”, megint félrevitt, az alapanyagipar kiemelt javaslatai között ugyanis a 4. és az 5. pont is ez lett, valószínűleg rosszul másolták be.
A kreatív iparnál pedig még ennél is nagyobbat álmodtak, az ígéret ugyanis az: „Magyarország a közép-európai régió vezető kreatív ipari központjává válik”. A vízió szerint a divat- és textilipar, a bútorgyártás, a lakberendezés, a brand design és a szépségipar valamelyikeiben 2030-ra „felépítünk 3 olyan magyar brand-et, amelyek világszerte ismerté és elismertté vállnak”, és akkor abba most ne menjünk bele, hány l-lel kellett volna ezt írni a ppt-ben.
Persze az ilyen nagyra törő terveknél fontos arra is bemutatni egy stratégiát, hogy miből lenne minderre pénz. Nos, az NGM erre is tudja a választ, méghozzá ugyanazt, ami a 2010-es évtizedben is segítette a gazdaságunk felpörgetését:
kérni kell az EU-tól.
Itt azért a gazdaságpolitikai realitásokra tekintettel még azt is hozzátették, hogy „amennyiben az uniós források nem vagy nem időben állnak rendelkezésre, hazai költségvetési források célzott biztosítása indokolt”.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
