Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között július 27-én megállapodás született egy átfogó vámegyezményről.
“800 dollárra emelik a havi bérleti díjat, és akkor nekem csak 300 dollár maradna. Ebből nem tudnék kijönni” – mondja egy nyugdíjas Seattle mellett egy mobilház-parkban, részben lakókocsi parkolóban a Deutsche Welle riporterének. Csakhogy 1100 dolláros havi nyugdíjjal egyáltalán nem könnyű új helyet találni, mert az infláció mindenütt érezteti a hatását az Egyesült Államokban is.
Mit tesznek a parkoló lakókocsikban élők, akik közül már sokan évtizedek óta laknak ott? Támogatási rendszert szerveznek a legelesettebbek számára, ingyenes élelmiszerhez juttatva őket.
“Ez életmentő segítség” – mondja egy másik nyugdíjas a mobil házak között, aki hangsúlyozza: ”Nem szabad azt szégyellni, hogy idős korunkban ilyen helyzetbe jutottunk, hanem el kell fogadni az élelmiszer-adományokat.”
A legaktívabb lakókocsitulajdonosok tanácsot választottak, amely rendszeresen meghívja a Seattle közeli kisváros önkormányzati vezetőit, akik el is jönnek, hogy megpróbáljanak megoldást találni az itt élők gondjaira. A baj az, hogy a parkoló tulajdonosa szándékosan emeli a bérleti díjakat, hogy megszabaduljon tőlük, és a területet értékesíteni tudja.
Ők azonban azt szeretnék elérni, hogy Washington állam hozzon olyan törvényeket, amelyek megakadályozzák, hogy egy másik államban bejegyzett társaság kitehesse őket a megszokott helyükről.
A kisváros polgármesterének-helyettese elmondja a Deutsche Welle riporterének, hogy mindenki a másikra mutogat a megoldás keresése során: az önkormányzat, az állam és a mobilház-park tulajdonosa.
A polgármester-helyettes rámutat arra, hogy “a legrosszabb helyzetben az ott élők vannak, akiknek nemigen van választásuk, hiszen nem tudnak innen hova menni. Mindenképp meg akarjuk akadályozni, hogy ezek a többségükben idős és elesett emberek hajléktalanokká váljanak!”
Megoldás lehet a terület megvásárlása?
Washington államban egy másik hasonló közössége úgy döntött: élnek az elővásárlási jogukkal, melyet az állam új törvénye előír az ilyen üzletek esetében. Csakhogy számukra nagyon nagy pénzről van szó: legalább 10 millió dollárról.
Szövetkezetet szerveznek, melybe mindenki befizetne, aki ott lakik. Ez a szövetkezet adná azután bérbe a területet a lakóknak, akik ily módon ellenőrizni tudná a bérleti díjakat.
“Támogatom ezt az elképzelést, nagyon megkönnyebbültem amikor erről a szövetkezeti tervről hallottam, mert mindig ott volt a tudatom mélyén: mi lesz, hogyha bekövetkezik az, hogy mennem kell innen, ahol évtizedek óta lakom” – mondja egy nyugdíjas.
Jelen pillanatban még minden bizonytalan: összejön-e a tízmillió dollár? Hajlandó lesz-e tulaj a szövetkezetnek eladni, ha összejön a pénz, vagy pedig a pénzes befektetőt választja? Ebben a mobilház-parkban egyelőre mindenki reménykedik, mert a kispénzű embereknek szinte lehetetlen új szállást találni, amelyet meg is tudnának fizetni Washington államban az USA északnyugati részén.
