52 százalékot gyengült a forint az euróval szemben azóta, hogy Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz – számolt a GKI. Ez a régió legnagyobb devizagyengülése ennyi idő alatt. A román lej például 23 százalékot vesztett az értékéből az euróhoz képest, miközben az összesített infláció gyakorlatilag ugyanannyi volt ott, mint nálunk. Egy lengyel złoty gyakorlatilag ugyanannyi eurót ér most, mint húsz évvel ezelőtt, a cseh korona pedig még erősödött is, 24 százalékkal.

A GKI ehhez azt tette hozzá: a lengyelek és a románok nagyobb arányban dolgoznak külföldön, mint a magyarok, így az ő hazautalásaik erősítik a złotyt és a lejt.

Az elemzés azt is megnézte, hogy miként változott a forintárfolyam az elmúlt húsz évben:

• 2004 és 2008 között akkora volt a befektetői bizalom, hogy a rövid távú kilengések kiegyenlítődtek, négy év elteltével ugyanott járt a forint, mint a csatlakozáskor;
• a 2008–2009-es világválság egy év alatt 12 százalékos gyengülést okozott;
• az Orbán-kormányok első tíz évében a lassú, de stabil leértékelődés segítette a gazdaságpolitikát, így ugyan drágább lett például külföldre utazni, de megérte idehozni külföldről befektetéseket;
• utána azonban jókora kilengések voltak és vannak most is, 2020-ban a Covid-válság miatt 8, 2022-ben pedig az energiakrízis és a szörnyű külkereskedelmi mérlegünk miatt 9 százalékot vesztett az értékéből a forint egy év alatt, 2023 viszont 2,4 százalékos erősödést hozott, majd 2024 első fele 3,7 százalékos gyengülést, azaz nincs egyértelmű tendencia, csak nagy változások.

A GKI azt is kimutatta, hogy évtizedeken át látszott egy trend: ha Magyarországon magasabb volt az infláció, mint az eurózónában, akkor a forint értéke nagyjából ezzel a különbséggel párhuzamosan csökkent az euróval szemben. 2023-ban ez megszakadt, akkor jóval nagyobb volt az inflációnk, mint az eurózónáé, mégis tudott erősödni a forint. Ennek az oka az, hogy a Magyar Nemzeti Bank magasan tartotta a kamatokat, amivel a forintot megmentette, az exportőröknek viszont veszteséget okozott.