Japán újrakezdi a kereskedelmi célú bálnavadászatot, ami óriási felháborodást váltott ki más országok részéről. A világ legnagyobb emlősének védelme érzelmi kérdés is.
Japán bálnavadászhajó zsákmánya. Felrúgott egyezmény
Cetegyszeregy
Ember és bálna Francia-Polinéziánál. A tengerek ősi óriása
afp / Yves LefËvre
Feltételezhető, hogy a japánok és a norvégok immár négyezer éve hajkurásszák az emlősállatok közé tartozó bálnákat, de a legkorábbi bálnavadászok között említik a baszkokat és az inuitokat is. Az óriáscet szinte minden részét felhasználták: a húsát, a belső szerveit, a zsírját és a bőrét megették, a felső állkapocsból kilógó szarulemezekből álló szilából kosarat és damilt készítettek, a csontokból szerszámokat. A középkortól kezdve a zsírjából készült bálnaolaj a világításban játszott fontos szerepet Európában, majd az 1700-as évek közepétől Észak-Amerikában is. Egy évszázaddal később az amerikai bálnavadász flották az egész világot bejárták, az ágazat több millió dolláros üzletté vált. Egyes tudósok szerint a XX. század elején több bálnát öltek meg, mint a megelőző négy évszázadban együttvéve. Az 1970-es években az USA 8 cetfajt nyilvánított veszélyeztetettnek. Jelenleg a simabálnák és a szürke bálnák több faja áll leginkább a kihalás szélén, mivel lassú mozgásuk és kíváncsi természetük miatt könnyű prédának bizonyultak.
Nemcsak saját, hanem kereskedelmi célokra először talán a baszkok vadásztak bálnákat a XI. században. De egy tavaly publikált tanulmány szerint nem kizárt, hogy már az ókori rómaiak is iparszerűen űzték a ceteket. A Római Birodalom halkereskedelmének egyik központjában, a Gibraltári-szoros mindkét oldalán sima- és szürkebálna-csontokra leltek. Bár egyelőre nem világos, milyen méretű lehetett a római kori bálnavadászat, a leletek arra is felhívják a figyelmet, hogy valamikor a Földközi-tengerben is úszkáltak ezek a fajok.
Az elképesztően sokszínű bálnapopuláció legnagyobbika a kék bálna, amely a Földön valaha élt legnagyobb állat. Közülük a feljegyzett leghatalmasabb 30 méternél is hosszabb volt, súlyát 144 tonnára becsülték. A kék bálna nyelve annyit nyom, mint egy elefánt, a szíve közel fél tonna, aortáján egy gyermek is végig tudna kúszni. A kicsinye napi 225 liter anyatejet szív magába, óránként majd 4 kilogrammal gyarapodik. A legmélyebbre, akár kétezer méteres mélységbe az ámbráscet merül, és képes közel két órán át a víz alatt maradni. Az ámbrásceté az állatvilág legsúlyosabb, 9 kilós agya. A grönlandi bálna zsírrétege a legvastagabb, elérheti a 70 centimétert, a szila lemezeinek a hossza pedig 5 méter is lehet. Az Északi-sark jeges vizeit szerető faj lehet a világ legősibb emlőse, és a bálnák közül a legtovább, akár kétszáz évig is élhet.
A tengerek kanárijának nevezik a cetek rendjébe tartozó belugát (fehér delfint) a csiripelő hangja miatt. De a leghangosabban az ámbráscet énekel, a 230 decibeles orgánuma száz decibellel több annál, ami már fájdalmas az emberi fül számára. A hosszúszárnyú bálna dalolja a legösszetettebb énekeket, a hangtartománya 20-tól 9 ezer hertzig terjed. A legnagyobb utazók közé tartoznak a szürke bálnák, amelyek évente 20 ezer kilométert is megtesznek Mexikó nyugati partjai és az Északi-sark között. Ez a bálnafaj a 40 évre tehető élete során annyit vándorol, hogy eljuthatna a Holdra és vissza.
