Súrlódásokéve

A gazdaság csúcsra járatásában vastagon közrejátszott az uniós projektek erőltetett költségvetési megelőlegezése. Ebből adódik a közeli jövő legnagyobb növekedési kockázata is: a megítélt és kifizetett összegek mikor hasznosulnak, milyen tempóban költik azokat beruházásokra, mennyiben járulnak hozzá a fogyasztás élénküléséhez. Ennek megtippelését nehezíti, hogy az államháztartás is áttekinthetetlenné vált. A hivatalos dokumentumokból ugyanis kiviláglik, hogy 2016 óta minden évben a tervezettnél kevesebb bevétel érkezett Brüsszelből, ám a kormányt ez nem zavarta, sőt a törvényi előirányzatnál sokkal többet költött. Így a költségvetés tényleges bevételeit és kiadásait elkönyvelő pénzforgalmi mérleg deficitje elszabadult, 2017-ben elérte a hazai össztermék 5 százalékát. Tavaly november végéig hasonló volt a helyzet: az egész évre tervezett 1911,2 milliárd forint helyett csupán 574 milliárdot folyósított Brüsszel, a különbség alsó hangon is a hazai össztermék 3 százaléka volt (az év utolsó napjaiban még százmilliárdok érkeztek). Mindeközben az uniós hiánymutató a kormányzat előzetes becslése szerint 2018-ban nagyjából 2 százalék körül alakulhatott.

A különbség módszertani jellegű: az Európai Unió nem a tényleges bevételeket és kifizetéseket veti össze, hanem úgynevezett eredményszemléletű számbavételt alkalmaz. Utóbbi az elszámolást a projektek megvalósulásával köti össze. Vagyis az uniós támogatást akkor kell elkönyvelni bevételként, amikor a projekthez kapcsolódó tranzakciók megtörténtek, függetlenül attól, hogy a pénz befolyt-e már a költségvetésbe. Márpedig a magyar állam a bő 8 ezermilliárd forintos uniós felzárkóztatási keretet papíron már elköltötte, kétharmadát ki is fizette.

Így fordulhat elő évek óta az a furcsaság, hogy bár a kormány két kézzel szórja a pénzt, ez az uniós hiánymutatóban nem tükröződik. Az idei évtől azonban fordul a kocka: a pénzforgalmi mérleg hiánya fokozatosan eltűnik, miközben az uniós mutató látható – bár a kincstári tervek szerint mérséklődő – hiányt jelez. Az érdemi kérdés azonban nem elszámolási jellegű, hanem az, hogy összességében milyen súlya volt az uniós előlegek kiszórásának a gazdaság felpörgetésében, és meddig terjed a hatása. A kormányzat erre azzal válaszol, hogy az idei enyhe lassulás után a növekedés ismét visszaáll 4 százalékra. A független elemzők ennél pesszimistábbak, a Magyar Nemzeti Bank pedig 2020-ban és 2021-ben már csak 3-3 százalékos GDP-bővülést prognosztizál.