¬ Éppoly jól tudjátok, mint mi, hogy emberek közötti jogegyenlőségről csak az erők egyensúlya esetén lehet beszélni. A hatalom azonban végrehajtja, amit akar, a gyenge pedig meghajlik előtte. (Részlet Thuküdidész A peloponnészoszi háború története című könyvéből, amelyet Zsámbéki Gábor rendező idézett, amikor azonnali hatállyal szerződést bontott a Vidnyánszky Attila által elfoglalt Színház- és Filmművészeti Egyetemmel, 2020. augusztus 1.)
¬ Pénteken felmondtunk, mert ragaszkodunk ahhoz a nem túl bonyolult alapelvünkhöz, hogy újságot írni csak szabadon fogunk. A fájdalom és a büszkeség könnyei között is éreztük, hogy amit megléptünk, az túlmutat az egyéni döntéseinken, de nekünk ott és akkor ez elsősorban közösségi ügy volt. Hogy ha már a fekete semmibe kell ugrani, mert nem tehetünk mást, mennyire fontos és jó, hogy együtt ugrunk. Arra csak fokozatosan ébredtünk rá, hogy a közös, demonstratív kiállásunknak milyen ereje van. Mivel nem tudtuk, végül hányan állnak fel, azt sem tudtuk előre felmérni, hogy mekkorát fog szólni, amikor a dolog tényleg megtörténik. (Távozó indexesek a Facebookon, 2020. július 26.)
¬ A napokban a szemünk előtt szűnik meg egy nagy múltú, piacvezető internetes újság. Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e az ott dolgozó újságírókkal a főbb társadalmi kérdésekben, a világ szegényebb lesz egy színnel, mi szegényebbek leszünk a vita lehetőségével, és vereséget szenvedünk kereszténységünkben, mert elmulasztottuk a párbeszédet, a jézusi utat. Vére rajtunk. (Hodász András katolikus pap bejegyzése a Szemlélek.hu-n, 2020. július 24.)
¬ Enyhén szólva aggályosnak találom a díj (Térey-ösztöndíj – a szerk.) létrejöttének körülményeit, annak átláthatatlanságát, az azt életre hívó Demeter Szilárd személyét, és nem hiszem, hogy itt és most ebben a formában kellene támogatni azt a kultúrát, amelyet egyébként DSZ példaképe és főnöke az egész trollapparátusával tudatosan és szisztematikusan rombol körülöttünk. Mindannyian tudjuk, hogy ami történik, nem normális. Ebből az idiotisztikus és nyomasztó összegből – fejenként 16-17 millió forint – meg lehetett volna menteni a József Attila Kört. Lehet nézegetni a díjazottakat innen, onnan, de hát mégiscsak: OJD (Orbán János Dénes – a szerk.), aki az elvbarátaival egy-két éve még más írók, többek közt a barátaim ellen uszított a pártlapban. (Bartók Imre a Térey-ösztöndíj visszautasításáról, 2020. január 21.)
¬ „Nem a ruha teszi az embert.” Nekem még ezt tanították földműves nagyszüleim a békési tanyavilágban. Akadémikusi körökben, úgy tűnik, hogy nem mindenkihez jutott el e népi bölcsesség. Mindenesetre az, hogy ki milyen inget visel, elsősorban divat és ízlés dolga, s az elvégzett munka minőségét aligha befolyásolja. Eddig is szerettem a kockás ingeket, de talán itt az ideje, hogy a Kossuth téri munkahelyemen is rendre abban jelenjek meg szolgálatra. (Bencsik Jánosnak, a Fidesz országgyűlési képviselőjének Facebook-bejegyzése a tanárok kockás inges mozgalma idején, 2016. február 19.)
¬ Mivel a kinevezett kuratórium (a Színművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány irányítótestülete – a szerk.) az egyes részszempontrendszereknek sem felel meg, s így összességében hatványozottan alkalmatlannak tűnik az egyetem által előzetesen megfogalmazott és kommunikált elvárásrendszernek, kollektív szerepvállalásuk számomra objektíve elfogadhatatlan. Belátva azonban, hogy a miniszteri döntés megmásítására nincsen ráhatásom, a kuratórium személyi összetétele, az abból kiolvasható hatalmi szándékok, a modellváltás elve és gyakorlati megvalósítása elleni tiltakozásul egyetemi oktatói megbízásomról és egyéb funkcióimról ezennel lemondok. (Gáspár Máté, az SZFE Elméleti és Művészetközvetítői Intézet mb. vezetője a Facebookon, 2020. augusztus 1.)
¬ Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet dolgozóiként mélységesen megrendülve fogadtuk Kásler Miklós húsvétvasárnapi döntését, mely szerint menesztik intézetünk főigazgatóját, Cserháti Pétert. Jelen levelünkkel határozottan szeretnénk kifejezni, hogy a fenti döntést megalapozatlannak és teljes mértékben igazságtalannak tartjuk. A menesztés indoklásában leírt állításokat pedig a leghatározottabban visszautasítjuk. (Az intézet dolgozóinak Orbán Viktorhoz és Pintér Sándor belügyminiszterhez írt nyílt levele, 2020. április 13.)
¬ Csak egy ápolónő vagyok, most is végzem a dolgom. Soha semmi mást nem akartam, mint csak a tisztességes, a becsületes ellátás feltételeit biztosítani mindenkinek, aki rászorul. Most egy olyan helyen dolgozom, ahol bőven van lehetőségem megélni, hogy ez lehetséges. A legkiszolgáltatottabbakat, a legelesettebbeket ápolom mint segédápoló… Amikor először a nyilvánosság elé álltam, akkor is csak erről beszéltem: ha nem követeljük ki közösen a megbecsülést, a tisztes bért, elfogynak azok az ápolók, akikre egyszer mindenkinek szüksége lesz. (…) Akkor torzultak el a dolgok, amikor a körülöttem lévő embereknek is egyre fontosabb lett a pénz és a politika… az ügyünkre pedig ráültek a különböző pártok, politikusok, és mindezzel elkezdtek kampányolni. Az ellenzék olyan dolgokat kezdett meglovagolni, amiben ők is ugyanazokat a hibákat követték el, mint a kormányon lévők. (Sándor Mária ápolónő a Népszavában, 2018. május 12.)
