Különvélemény
Orbán Viktor szívesen kérkedik azzal, hogy a nemzeti érdek szerinti geopolitikát követ. A fehéroroszországi események azonban zavarba hozták a magyar kormányfőt, aki mint elefánt a porcelánboltban próbál manőverezni a két világ között.
Lesre futott
Lukasenkaenged?
Visszavett a keménységéből Aljakszandr Lukasenka fehérorosz államfő, aki az augusztus 9-ei – minden bizonnyal elcsalt – elnökválasztás utáni első napokban még karhatalommal verette szét az ellenzéki tüntetőket, és közölte: semmiképpen sem lesz új elnökválasztás. A voksolást követő napokban nem gyengült az ellenzékiek tiltakozása, s a múlt hét végén már legalább százezer ember követelte Minszkben és több vidéki városban az 1994 óta hivatalban lévő fehérorosz vezető azonnali lemondását. Lukasenka megpróbálkozott az ellentámadással: összehívta támogatóit – erre a gyűlésre legfeljebb tízezren mentek el –, és hétfőn ellátogatott az egyik minszki üzembe is, ahol azonban a vállalat dolgozói hazugnak nevezték őt, s kórusban követelték a lemondását.
A kudarcok után a 65 éves Lukasenka azt mondta, készen áll a reformokra. „El kell fogadnunk egy új alkotmányt, és azt népszavazással kell jóváhagyni. Ha akarják, ezzel egy időben parlamenti és elnökválasztást lehet tartani” – ígérte hétfőn a politikus anélkül, hogy határidőt szabott volna az alaptörvény megváltoztatására. Az is a korábbi napokat jellemző terror enyhülését jelzi, hogy a hatóságok megkezdték az első három nap során őrizetbe vett mintegy hétezer tüntető szabadon bocsátását. Az eddig elengedett kétezer ember arról számolt be, hogy a rendőrök brutális módon verték a letartóztatottakat. Az is kiderült, hazugság volt az, hogy a tüntetések során életüket vesztett tiltakozók egyike azért halt meg, mert pokolgép robbant fel a kezében. A most közzétett videófelvételekről kiderült, hogy az üres kézzel hadonászó fiatalemberrel az egyik rendőr lövése végzett.
Közben ismét megszólalt Szvjatlana Cihanouszkaja, az ellenzék Litvániába kényszerített elnökjelöltje. A 37 éves Cihanouszkaja közölte, kész arra, hogy átmeneti időre ellássa az államfői feladatokat, majd azt kérte támogatóitól, hogy békésen tiltakozzanak, és felszólította a karhatalom tagjait, álljanak ki a diktátor mögül. Közölte, az új hatalom, amely szabad választás megrendezésével állítja új útra a volt szovjet tagköztársaságot, a hivatalban lévő államfőtől átálló karhatalmisták minden, a múltban elkövetett bűnét megbocsátja.
Terjed a sztrájkmozgalom is, sorra állnak le a kisebb-nagyobb üzemek. Az eddig a hatalom biztos támaszának tekintett állami televízióban is megkezdődött a tiltakozás: állítólag már több mint százan adták be a felmondásukat, és egy ideig egy üres stúdiót „közvetítettek”.
A Lukasenka támogatójának számító Moszkva egyelőre kivár. Bár a fehérorosz elnök a hétvégén többször is beszélt telefonon Vlagyimir Putyin orosz államfővel, és a Kreml támogatást ígért egy esetleges külföldi beavatkozás esetére, Oroszország egyelőre semmiféle visszafordíthatatlan cselekedetre nem vállalkozott. A Kreml annak ellenére nem lépett, hogy Lukasenka rendre azt állítja, a NATO csapatokat vont össze a lengyel–fehérorosz határon, és erőszakkal akarja kicsikarni a hatalomváltást. A Nyugat – amely cáfolja Lukasenka szavait – egyértelműen az ellenzék oldalára állt. Az EU, amely rendkívüli csúcson vitatja meg a fejleményeket, nem ismeri el a választási eredményt, és szankciókat helyezett kilátásba a minszki rendőrattakok felelősei ellen. A maga módján Donald Trump is az ellenzék oldalára állt. „Szörnyű. Szörnyű helyzet alakult ki Fehéroroszországban. Figyelmesen követjük az eseményeket” – mondta az amerikai elnök.
KiváróOrbán
Nem jött be a minszki békemenet Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnöknek. De bajban van Orbán Viktor is, hiszen az EU egységes fellépést sürget az ügyben, így nehezebb két világ között manővereznie. Miért képtelen a magyar kormány elhatárolódni Lukasenkától? Erről is kérdeztük Sz. Bíró Zoltánt, a régió szakértőjét.
¬ Van még értelme védeni Lukasenkát? Mennyi esélye van, hogy átvészeli ezt a válságot?
Az augusztus 9-ei elnökválasztás óta egyre nagyobbnak látom annak az esélyét, hogy Lukasenka belátható időn belül kénytelen lesz távozni. Áttörést még nem érzek, de a mozgástere szűkül.
¬ Mi kell ahhoz, hogy menjen?
Három körülmény függvénye, hogyan alakulnak az események. Az első, hogy a politikai eliten belül lesznek-e renegátok, akik látványosan felvállalják az ellenzékkel való egyetértésüket. A másik, amire még inkább szükség lenne a változásokhoz, hogy megbomoljon a lojalitás az erőszakszervezeteken belül. Úgy néz ki, hogy Lukasenka már csupán ezek fölött rendelkezik befolyással. A harmadik tényező pedig Oroszország. Meggyőződésem, hogy Putyin nem mer megkockáztatni egy katonai akciót. A fehérorosz lakosság most egyértelműen oroszbarát, ha viszont a Kreml katonai eszközökkel próbálna segíteni Lukasenkának, ez a támogatás azonnal elpárologna.
¬ Putyin hazai népszerűségét viszont korábban mindig megnövelték a katonai akciók.
Ma már nem 2014-et írunk, amikor a lakosság többsége szerette a katonás, fegyverforgató magatartást. 2017 óta folyamatosan józanodik ki az orosz társadalom, és nem akar újabb beavatkozást. Megnyílt viszont egy másik, kedvező lehetőség is Moszkva számára: ha a Nyugattal együttműködve fognák le Lukasenka kezét és találnák meg a megoldást, az nagyon sok előnyt kínálna Oroszországnak. Ezzel Moszkva megindulhatna az elszigeteltségből kivezető úton.
¬ Bár Szijjártó Péter hétfőn végre bejelentette, hogy Magyar-ország is „a lengyel álláspontot” – vagyis az elnökválasztás megismétlését – támogatja, nem úgy tűnik, hogy Orbánék nagyon el akarnák távolítani Lukasenkát. Mire ez a nagy barátság?
Júniusban járt ott a magyar miniszterelnök. Az nagyon különös és kínos lenne, ha kiderülne, hogy a külügyi apparátus és a szűk kormányzati kör a közelgő augusztus 9-ei fehérorosz elnökválasztás ellenére nem gondolt volna a minszki látogatás kockázataira. Pedig már akkor egyértelmű volt, hogy ez az első olyan voksolás, amikor annak érdekében is csalni kell, hogy az ötvenszázalékos arányt átlépjék, nem volt elég a kozmetikázó csalás. Ha én innen, apparátus nélkül láttam ezt a folyamatot, akkor milyen az a magyar diplomácia, amelyik nem tudja azt mondani a miniszterelnöknek, hogy konfliktusok várhatóak, ezért meg kellene várni az utazással a választások utáni időszakot?
¬ Arcát mentette a magyar diplomácia a habozással?
Nemcsak a magyar kormány, de Moszkva is tanácstalan, és ez közrejátszik abban, hogy Orbánék sem nagyon akartak megnyilatkozni. Nem tudják, és nem is lehet leszűrni, mi az orosz álláspont. A Kremlhez közeli médiumok is nagyon különböző véleményeket képviselnek. Akadnak olyanok, amelyek szerint Lukasenka bukott ember, el kell engedni a kezét. Valószínűleg olyat akart mondani a magyar kormányzat, ami megfelel az oroszoknak, s ezért várt.
¬ Fogott ember lenne a magyar kormányfő, vagy önszorgalomból teszi?
Az Orbán-rezsim, még ha sok mindenben különbözik is a keletiektől, több vonásukat magán viseli. Holló a hollónak ugye nem vájja ki a szemét. Sok a hasonlóság – nem azonosságról beszélek, az Orbán-rendszer nem olyan, mint a putyini vagy a lukasenkai –, de abba az irányba tart, és még jól jöhet a jövőben, ha valaki, akár csak Keleten is, kiáll majd a magyar vezetés mellett. ¬ Németh András
