Nemkönnyenadjákbe

A XX. században végleg bevett egészségügyi eljárás lett a fertőző betegségek elleni oltás, azaz az immunizálás, ám az 1970-es évektől rendre fellángolnak a viták azokkal, akik ellenzik. Az első legújabb kori tiltakozási hullám a diperte (diftéria-szamárköhögés-tetanusz) oltás ellen Angliából indult, miután 1974-ben egy tudományosnak szánt publikáció szerzői állítólag 36 olyan gyereket találtak, akiknek neurológiai problémái lettek ettől a szertől. A brit társadalom azonnal reagált a hírre, és pár év alatt 50 százalékkal csökkent az oltást beadató szülők száma az országban. Az egészségügy illetékesei eleinte maguk sem voltak egységesek a kérdés megítélésében, és csak később, egy átfogó vizsgálatban sikerült cáfolni, hogy az említett rendellenességeknek közük lenne a vakcinához. (Hasonló kampány az 1980-as években az USA-ban is zajlott.)

A legnagyobb kárt az immunizálásnak alighanem Andrew Wakefield brit orvos okozta, akinek közleményét a The Lancet című tekintélyes orvosi szaklap tette közzé 1998-ban. Ebben Wakefield kapcsolatot vélt találni a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) oltás és az autizmus között. A „veszélyes oltóanyag” témájára a média azonnal ráharapott, a tudományos közösség pedig csak későn reagált, a The Lancet is csak 2004-ben vonta vissza a cikket. Addigra egy oknyomozó újságíró kiderítette, hogy Wakefieldet egy olyan ügyvéd pénzelte, aki autista gyerekek szülei nevében készült vakcinagyártó cégeket beperelni. Mindenesetre rengeteg kutatást végeztek, hogy cáfolják az állítást, a szerzőt végül eltiltották hivatása gyakorlásától, ám hiába hiteltelenítették el, világszerte tíz százalékkal esett vissza az MMR-oltás elfogadása, és máig az ő „érveire” hivatkoznak. Nem véletlen, hogy 2017 óta egyre több fejlett országban üti fel újra a fejét az egyszer már kiűzött kanyaró.