Iránymutató fejlesztés
Majdnem olyan pontos, mint a GPS, de nem lehet megzavarni. Ez a mágneses navigáció fő előnye. Az új módszernek semmi köze az iránytűhöz, hanem arra épül, hogy a Föld felszíne alatti kőzetben mindenhol kissé eltér a mágnesesség. Ezek a finom mintázatok feltérképezhetők repülőről, hajóról vagy – kevésbé pontosan – műholdról, és összeállítható belőlük egy olyan térkép, amellyel a bolygó felületének minden része szinte ujjlenyomatszerűen azonosítható. Korábban ezeket a különbségeket csak viszonylag nagy, költséges, ráadásul többnyire hűtést igénylő műszerekkel lehetett leolvasni. Az USA légierejének kutatóintézete (AFRL) immár kis gyémántokból is tud érzékelőket készíteni. Olyan köveket használnak, amelyeknek kristályrácsában helyenként nitrogénatomok vannak a szénatomok helyett. Ha az ilyen gyémántokat zöld lézerrel világítják át, a szénhiányos részek foszforeszkálnak, és ezt a fényt a mágneses mező befolyásolja. A fény apró különbségeiből leolvasható, milyen erős és merre irányul a mágnesesség, vagyis azonosíthatóak a Föld mágnestérképének pontjai. Az AFRL szerint a gyémántok 13 méteres pontossággal jelzik egy repülőgép helyzetét. Ez kevésbé precíz, mint az autókban megszokott műholdas navigáció, de a repüléshez éppen elég. Előnye viszont, hogy nem kell hozzá műholdas vagy hálózati kapcsolat, így sem ellenséges szándék, sem üzemzavar nem képes távolról befolyásolni.
