Helyzetkihasználás

Van egy szám, amely a kiválasztottat jelöli, ám mindazoknak a hátát égeti, akik nem méltók rá. Ha a futballnak létezne liturgikus könyve, minden bizonnyal így fogalmazná meg, miért éppen a 10-es szám van a kiválasztottak, a stratégák, a látnokok, a legyőzhetetlenek mezének hátán. Az új magyar musical fináléjában a halhatatlan egyisten dicsőítésére színpadra futó világválogatott játékosstatiszták valamennyien 10-es feliratú trikót viselnek: a francia Platini, a brazil Pelé és Neymar, az argentin Maradona és Messi – utóbbi, amikor még kispap volt a Barcelonánál, a 30-assal számozottat húzta föl –, más nemzetek futballmegváltóihoz hasonlóan, olyan játékosok, akiknek isteni képességében kételkedni eretnekség. Közéjük tartozik az Öcsiként, Svábként és Panchóként is ismert Puskás Ferenc. Az értelmiségi körökben és a legelőkelőbb labdarúgó-társaságokban is szívesen látott mexikói író-újságíró, Juan Villoro szerint a foci homéroszi eposz: ennek szellemében spirituális és gyakorlatias megközelítéssel adja meg a mágikus szám eredetét. Azt állítja, hogy a tízes szám kulcsfontosságú az emberi faj számára, amely az ujjaival számol, ezzel lehetővé teszi, hogy a kezével mérje az időt. A „Tízesek” nemcsak lábbal, fejben is mindent tudnak a világ legkiismerhetetlenebb tudományából. Ha kell, művészek, ha a meccs nem az elképzeléseik szerint alakul, akkor átváltoznak varázslóvá. Szuperképességük abban rejlik, hogy a pályán az összes játékos teljesítménye tőlük függ. Ők választják ki, kinek passzolnak, kiket hoznak helyzetbe, és azt is ők döntik el, kinek jár le visszavonhatatlanul az ideje a lefújást követően.