Anévkötelez
Az Indiát évtizedeken át irányító, balközép Kongresszus Pártot hosszú idő után először vezetheti olyan valaki, aki nem a Gandhi család tagja. A példa nélküli lázadás jelzi az indiai liberális baloldal súlyos válságát is.
Vérvonal
AGandhidinasztia
Sonia Gandhi Mahátma Gandhi portréja előtt mond beszédet. Csak névrokonok
India függetlenségének kivívásában jelentős szerepet játszott az 1885-ben alapított Indiai Nemzeti Kongresszus. A nacionalista mozgalom a brit gyarmatosítókkal szemben az 1920-as évek után egyre határozottabban lépett fel Mahátma Gandhi vezetése alatt. Az ügyvédként végzett, eredeti nevén Mohandász Karamcsand Gandhi az erőszakmentes ellenállás politikájával vitte sikerre a gyarmati uralom lerázását 1947-ben, ideológiája világszerte számos polgári és szabadságmozgalmat inspirált. A Mahátma nevet a híveitől kapta, szanszkrit nyelven azt jelenti: Nagy Lélek.
India első miniszterelnöke a függetlenségi mozgalom másik meghatározó alakja, Dzsaváharlál Nehru lett. Nehru lánya, Indira feleségül ment Feroze Gandhihoz, aki szabadságharcos, politikus és egyben újságíró volt. Az eredeti családneve (Gandhy) hasonlított a függetlenségi vezetőéhez, és azt tisztelete jeléül változtatta Gandhira. Így a Kongresszus színeiben tevékenykedő Nehru–Gandhi dinasztia egyetlen politikusát se kötik rokoni szálak Mahátma Gandhihoz. Utóbbit 1948-ban egy hindu nacionalista közelről lelőtte, arra hivatkozva, hogy túl sok engedményt tett a muszlimoknak India kettéosztásakor, melynek során jött létre Pakisztán is. E tragikus sorsban azonban több Gandhi is osztozott.
A család a független India eddigi történetének jó kétharmad részében irányította a kontinensnyi országot. Nehru 1964-es halála után a lánya, Indira Gandhi 1966-ban jutott hatalomra. India eddigi egyetlen miniszterelnöknője tudatosan készült a politikai pályára, az apját segítette és számos külföldi útjára elkísérte. Az 1977-es választások elvesztése után három évet ellenzékben töltött, majd 1980-ban visszatért a hatalomba, de 1984-ben két szikh testőre agyonlőtte őt a kormányfői rezidencia kertjében. Mégpedig annak bosszújaként, hogy Indira a hadsereggel foglaltatta el a szikh szélsőségesek által bevett amritszári Aranytemplomot, amely a szikh vallás spirituális központja.
A néhai anyja utódja még abban az évben a fia, Radzsiv Gandhi lett, 40 évesen, India legfiatalabb miniszterelnökeként. Ő 1968-ban vette feleségül az olaszországi Vicenzában született Sonia Mainót. A római katolikus nevelésben részesült Sonia Cambridge-ben találkozott későbbi férjével. Radzsivot 1991-ben egy 17 éves tamil nő öngyilkos merényletben ölte meg, ami a Srí Lanka-i tamil–szingaléz konfliktusba történő indiai beavatkozással állhatott összefüggésben.
Radzsiv halála után a Kongresszus Sonia Gandhit látta volna szívesen a kormányfői poszton, ő azonban elutasította az ajánlatot, de hét évvel később aktív politizálásba kezdett, amikor a párt elnökévé választották. 1999-ben bejutott a parlament alsóházába, és az ellenzék vezetője lett a konzervatív hindu Bharatíja Dzsanata Párt 2004-ig tartó kormányzása alatt. Ezután az elnöksége alatt a Kongresszus két választást is nyert, Manmohan Szingh reformkormányzása alatt pedig India komoly gazdasági sikereket ért el. A 2014-es csúfos választási vereséget követően Sonia fia, Rahul lett a Kongresszus elnöke 2017-ben, de a két évvel későbbi újabb választási kudarc után Sonia visszatért a párt élére.