Az Indiát évtizedeken át irányító, balközép Kongresszus Pártot hosszú idő után először vezetheti olyan valaki, aki nem a Gandhi család tagja. A példa nélküli lázadás jelzi az indiai liberális baloldal súlyos válságát is.
A Gandhi család mellett kiálló kongresszus pártiak. Vérvonal
afp / PRAKASH SINGH
AGandhidinasztia
Sonia Gandhi Mahátma Gandhi portréja előtt mond beszédet. Csak névrokonok
afp / MONEY SHARMA
India függetlenségének kivívásában jelentős szerepet játszott az 1885-ben alapított Indiai Nemzeti Kongresszus. A nacionalista mozgalom a brit gyarmatosítókkal szemben az 1920-as évek után egyre határozottabban lépett fel Mahátma Gandhi vezetése alatt. Az ügyvédként végzett, eredeti nevén Mohandász Karamcsand Gandhi az erőszakmentes ellenállás politikájával vitte sikerre a gyarmati uralom lerázását 1947-ben, ideológiája világszerte számos polgári és szabadságmozgalmat inspirált. A Mahátma nevet a híveitől kapta, szanszkrit nyelven azt jelenti: Nagy Lélek.
India első miniszterelnöke a függetlenségi mozgalom másik meghatározó alakja, Dzsaváharlál Nehru lett. Nehru lánya, Indira feleségül ment Feroze Gandhihoz, aki szabadságharcos, politikus és egyben újságíró volt. Az eredeti családneve (Gandhy) hasonlított a függetlenségi vezetőéhez, és azt tisztelete jeléül változtatta Gandhira. Így a Kongresszus színeiben tevékenykedő Nehru–Gandhi dinasztia egyetlen politikusát se kötik rokoni szálak Mahátma Gandhihoz. Utóbbit 1948-ban egy hindu nacionalista közelről lelőtte, arra hivatkozva, hogy túl sok engedményt tett a muszlimoknak India kettéosztásakor, melynek során jött létre Pakisztán is. E tragikus sorsban azonban több Gandhi is osztozott.
A család a független India eddigi történetének jó kétharmad részében irányította a kontinensnyi országot. Nehru 1964-es halála után a lánya, Indira Gandhi 1966-ban jutott hatalomra. India eddigi egyetlen miniszterelnöknője tudatosan készült a politikai pályára, az apját segítette és számos külföldi útjára elkísérte. Az 1977-es választások elvesztése után három évet ellenzékben töltött, majd 1980-ban visszatért a hatalomba, de 1984-ben két szikh testőre agyonlőtte őt a kormányfői rezidencia kertjében. Mégpedig annak bosszújaként, hogy Indira a hadsereggel foglaltatta el a szikh szélsőségesek által bevett amritszári Aranytemplomot, amely a szikh vallás spirituális központja.
A néhai anyja utódja még abban az évben a fia, Radzsiv Gandhi lett, 40 évesen, India legfiatalabb miniszterelnökeként. Ő 1968-ban vette feleségül az olaszországi Vicenzában született Sonia Mainót. A római katolikus nevelésben részesült Sonia Cambridge-ben találkozott későbbi férjével. Radzsivot 1991-ben egy 17 éves tamil nő öngyilkos merényletben ölte meg, ami a Srí Lanka-i tamil–szingaléz konfliktusba történő indiai beavatkozással állhatott összefüggésben.
Radzsiv halála után a Kongresszus Sonia Gandhit látta volna szívesen a kormányfői poszton, ő azonban elutasította az ajánlatot, de hét évvel később aktív politizálásba kezdett, amikor a párt elnökévé választották. 1999-ben bejutott a parlament alsóházába, és az ellenzék vezetője lett a konzervatív hindu Bharatíja Dzsanata Párt 2004-ig tartó kormányzása alatt. Ezután az elnöksége alatt a Kongresszus két választást is nyert, Manmohan Szingh reformkormányzása alatt pedig India komoly gazdasági sikereket ért el. A 2014-es csúfos választási vereséget követően Sonia fia, Rahul lett a Kongresszus elnöke 2017-ben, de a két évvel későbbi újabb választási kudarc után Sonia visszatért a párt élére.
