Ha a Liberális Demokrata Párt (LDP) tagságán múlna, akkor az új pártvezér és kormányfő a 63 éves Isiba Sigeru védelmi miniszter lenne. A nyolc évvel ezelőtti pártelnöki választáson az első fordulóban megelőzte ugyanis Abe Sinzót, ám mivel nem szerzett többséget, a másodikban, amikor már csak az LDP törvényhozói szavazhattak, alulmaradt. A miniszterelnök belső ellenzékének vezetőjeként a 2018-as újbóli próbálkozásakor már simán kikapott. A zéróra vitt kamatlábak és a rendkívül laza monetáris politika bírálója, mert az szerinte csak a vállalatoknak kedvez.
Az állandóságot képviselné a 71 éves Szuga Josihide, aki a 2012-es második kormányfői mandátuma óta Abe lojális kabinetfőnöke és szóvivője, s neki jutott az a megtisztelő feladat, hogy tavaly bejelentse a Naruhito trónra lépésével induló új császári korszak, a Reiva kezdetét. Alacsony sorból emelkedett a dinasztikus utódlás jellemezte politikai elitbe, az érettségi után egy tokiói papírgyárban dolgozott, majd részmunkaidős állásokból finanszírozta az egyetemi tanulmányait. Kormányszóvivői szerepe ellenére inkább a színfalak mögötti egyeztetésekben jeleskedik, és a párton belül nincs erős tábora.
Japán politikai elemzők az utódja kiválasztásában nyilvánosan semlegesnek mutatkozó Abe titkos favoritjának tartják a 63 éves Kisida Fumiót, aki 2012–2017 között külügyminiszter volt, és már családja harmadik generációjának tagjaként ül az alsóházban. Az LDP liberális szárnyához tartozik, nem erőltetné a békealkotmány módosítását.
Szívesen lenne 2008–2009 után újra kormányfő a 79 éves Aszo Taro miniszterelnök-helyettes, aki „ügyvezető” lehetne Abe 2021 szeptemberéig tartó pártelnöki mandátumának végéig, amennyiben most nem sikerül a frakcióknak megegyezniük hosszabb távra az utódról. Ellene szól, hogy 2009-ben az LDP-t történelmi választási vereségbe vezette, és hajlamos ellentmondásos kiszólásokat tenni. A kötelező oktatás bevezetéséért Tajvanon megdicsérte a szigetet egykor gyarmatként kezelő japán császárságot, és úgy vélte, Japánnak a náci Németország példáját követve kellene módosítani az alkotmányát a hadserege megerősítése érdekében.
Az új generációt képviselné az 57 éves Kono Taro védelmi miniszter, aki korábban a külügyek irányítója is volt. A washingtoni Georgetown Egyetemen végzett, angolul kiválóan beszél, és a politikai pedigréje is példás: az apja, Kono Johei volt az, aki kabinetfőnökként megfogalmazta Japán 1993-as történelmi beismerését és bocsánatkérését a gyarmatosítás és a világháború idején a hadsereg szolgálatába állított kényszerprostituáltakért. Konót támogatja az LDP népszerű volt kormányfőjének, Koizumi Junicsirónak a fia, Koizumi Sincsiro, aki 39 évesen már környezetvédelmi miniszter, de még túl fiatalnak tartják ahhoz, hogy a párt és az ország élére álljon.
A gazdaságpolitika folyamatosságát hozná a 64 éves Motegi Tosimicu külügyminiszter, aki a Tokiói Egyetemen, majd az amerikai Harvardon végzett. 1993-ban az akkor ellenzéki Japán Új Párt színeiben került be a képviselőházba, és két évvel később lépett át az LDP-be. Abe gazdasági minisztereként újratárgyalta a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) nevű szabadkereskedelmi megállapodást, miután Donald Trump kiléptette az USA-t belőle.
Versenybe szállna az 59 éves Noda Seziko volt belügyminiszter és a 61 éves Inada Tomomi korábbi védelmi miniszter is. Mindketten Japán első miniszterelnöknői szeretnének lenni, de erre a férfijogú politikában egyelőre semmi esélyük.
