Nagyon cinkes

Még mindig energiaellátási problémák nehezítik a robotok életét, miután az akkumulátorok továbbra is sokkal lassabban fejlődnek, mint a működési folyamat „másik végén” álló összes többi egység. Ezért a legtöbb mobilis robot testének legalább 20 százalékát teszik ki az akkucellák, értékes helyet véve el a robotot okosító, funkcionalitását bővítő egységektől – hangsúlyozta Nicholas Kotov, aki úgy véli, a probléma megoldása szó szerint ott van az emberben. A professzor a Michigani Egyetemen felállított kutatócsoportjával az élő szervezetekben energiát tároló zsírszöveteket vette alapul. Ahogy a zsír sem egyetlen tömbben található a szervezetben, a – cink mellett hidroxidiont és egy speciális membránt igénylő – michigani megoldás sem egy nagyobb objektum, hanem elosztott energiatárolást tesz lehetővé: az energiatároló egységekkel, akárcsak az emberi zsírszövetekkel, „behálózható” a robot teste. Cinkalapú akkumulátorok már léteznek, Kotovék legfontosabb újítása a – részben vízalapú polimergélből, részben a golyóálló mellényekről ismerhető aramid (kevlár) nanoszálakból létrehozott – membrán, amellyel sikerült elérniük, hogy az ő fejlesztésük kapacitása ne csökkenjen radikálisan száz feltöltés után. (A jelenlegi lítiumion akkumulátorok ötszáz ciklus után veszítenek jelentősen teljesítményükből.) A hozzávalók viszonylag olcsón beszerezhetők, egyszersmind sokkal környezetbarátabbak is, mint a jelenleg forgalomban lévő akkumulátorok összetevői. Ráadásul az újdonság egységnyi helyen 72-szer több energia tárolására és leadására képes, mint amihez hozzá vagyunk szokva. De nem tűnik mellékesnek az sem, hogy a lítiumion csomagokkal ellentétben a Michiganben megalkotott akkumulátorok nem könnyen kapnak lángra. Az amerikai egyetem most ipari partnert keres a kísérletek során jól vizsgázott technológia piaci bevezetéséhez.