Trockij likvidálásának lebonyolításáról mind ez idáig nem kerültek elő titkosszolgálati dokumentumok, más források árulkodó adalékaiból azonban már sok minden rekonstruálható az Utka (Kacsa) fedőnevű titkos szovjet hadműveletről – mondja a HVG-nek Szilágyi Ákos, az orosz-szovjet korszak kutatója. A merényletben kiemelkedő szerepet játszó személyeket például egy 1941-es kitüntetési javaslat alapján lehet egyértelműen beazonosítani. „Az NKVD munkatársainak egy csoportja 1940-ben sikeresen végrehajtott egy különleges megbízatást” – indokolta a rettegett szervezet akkori irányítója, Lavrentyij Berija a Sztálin elé terjesztett javaslatát. A listára a pártvezér kegyesen rábólintott. E 2006-ban publikált dokumentum tanúsága szerint csupán annyit firkantott a szigorúan titkos jelzetű előterjesztésre, hogy a Lenin Rend, a Vörös Zászló, illetve a Vörös Csillag Érdemrend odaítélése „bez publikacii” vagyis nyilvánossággal nem megosztható hír maradjon. A jégcsákányforgató Ramón Mercader plecsnijét állítólag az anyja vette át (a sajátja mellett), merthogy az akció előkészítésében és lebonyolításában „Merkader Karidad Ramonovna” is igen aktívan közreműködött.
Az 1937-ben – emigrációja sokadik helyszínére – Mexikóvárosba érkezett Trockijnak kétségkívül nagy befolyása maradt a nemzetközi munkásmozgalomban, s ott ostorozta a sztálini Kominternt, ahol csak tudta. Egykori elvbarát elvtársának, a „tévedhetetlen” diktátor történelmi tévedésének titulálta például, hogy a kommunizmus fő ellenségének a világban tért hódító nemzetiszocializmus helyett a szociáldemokráciát nevezte ki.
„A trockista mozgalomban az egyetlen komoly politikai figura maga Trockij. Ha Trockijnak vége, a Kominternt fenyegető veszély elhárul” – ezzel adott parancsot Sztálin a nála egy évvel ifjabb, ám a jelentésekben csak Sztárikként, vagyis Öregként emlegetett vetélytárs kiiktatására a likvidálások NKVD-s szakértőjének, Pavel Szudoplatovnak. Aki – az 1997-ben, a halála után egy évvel megjelent – emlékirata szerint a feladatot az ez irányú tehetségét a spanyol polgárháborúban „Pablo” és „Kotov” elvtársként megcsillogtató rezidensnek továbbította. E szuperügynök, Naum Ejtingon biztosra akart menni, két terrorista csoportot is szervezett. Májusban a nemzetközi hírű mexikói festő, David Alfaro Siqueiros húszfős gépfegyveres kommandója azonban nem járt sikerrel. Ekkor vetette be Ejtingon a „magányos” nagyágyút, Mercadert, akinek anyjával néhány évvel korábban, még Spanyolországban szűrte össze a levet – magánéletileg és mozgalmilag. A hamarosan szintén beszervezett Ramón azért lehetett az akció kulcsfigurája, mert korábban Párizsban elcsavarta annak a trockista leányzónak, Sylvia Ageloffnak a fejét, aki Mexikóban Trockij önkéntes titkárnője lett. A szolgálatkész Ramón hónapokig tartó munkával olyannyira minden gyanún felül állóvá tette magát, hogy a végzetes napon a testőröknek még az sem tűnt fel, hogy a mindennapos vendég a fullasztóan napsütéses időben esőköpenybe burkolózva érkezett, az alá rejtve tőrt, pisztolyt és jégcsákányt. Ez utóbbit rántotta elő az első adódó pillanatban, s hátulról hatalmas csapást mért áldozata fejére. A velőtrázó ordításra Trockij két titkára is berontott a szobába, az eszméleténél maradt politikus azt ismételgette, nehogy agyonverjék, mielőtt be nem vallja, ki volt a megbízója.
Az akciónak szerves alkotórésze volt az a merénylet napjára, augusztus 20-ára datált, francia nyelvű „dezinformációs” levél, amelyben az igazságosztó „Jacques Mornar” például azt (is) állította, hogy áldozata imperialista ügynök, s őt arra akarta rávenni, utazzon a Szovjetunióba, és végezzen egy sor szovjet vezetővel, mindenekelőtt Sztálinnal. A tettéért az akkor Mexikóban kiszabható legnagyobb büntetést, két évtizedes börtönt Mercader hallgatagon töltötte ki, majd megbízói konspiratív úton Moszkvába menekítették, ahol bensőséges ünnepség keretében a Szovjetunió Hőse kitüntetést is átvehette.
A láb alól eltett Trockij nézetei és írásai a Szovjetunióban, majd a világháború után a vazallus államokban is teljes anatéma alá kerültek. A trockizmus – néhány röpke évtől eltekintve – az utód Oroszországban ma is szitokszó. Az „elfajzott irányzat” zsidó származású, külföldiekkel kapcsolatot tartó névadója pedig kiváló eszköz a mai Oroszországban egyre népszerűbbé váló Sztálin tisztára mosdatásához is. A régi-új hivatalos történelemszemléletet hűen tükrözi az a 2017-ben az orosz állami televízióban bemutatott (s tavaly óta a Netflixen is elérhető) minisorozat, mely szerint például a „zsidók és a németek fizetett” ügynöke, Trockij beszélte rá a vonakodó Sztálint a halálbüntetés visszaállítására. Így a koholt perekben elítéltek ezrei nem a népek atyjának, hanem az orosz (grúz) lélektől idegen hazaárulónak „köszönhetik” a kivégzésüket. Merthogy Oroszország bajait mindig az okozta és okozza – szajkózza a filmsorozat is –, hogy a külföld megpróbál beleszólni az ország ügyeibe.
