Örökösödési porként is emlegették néhány száz éve az arzént, amikor a tudomány még nem tudta kimutatni a nyomát. Gazdag rokonok sorra hunytak el – bíróság előtt értékelhető bizonyítékok hiányában. Mint sok más méreg, ez is főképp női fegyver volt. Azért is, mert nem kell hozzá fizikai erő, de azért is, mert azokban az időkben nemcsak a főzés volt az asszonyok dolga, hanem a patikába is ők jártak. Arzént feltűnés nélkül lehetett vásárolni, például patkányméregként – vagy érösszehúzó hatása miatt arcfehérítőként. Az „arzéntörvény” alapján méregkönyvet csak akkor kezdtek vezetni a drogériák 1851-ben Angliában, amikor elterjedtek az életbiztosítások, és ugrásszerűen megnőtt a kereslet. Feltételezik, hogy arzén okozta Margaretha von Waldeck grófkisasszony halálát is a XVI. században. Bár mostohaanyjának aligha lehetett köze hozzá, az eset Hófehérke történetének valószínű ihletője. Idehaza az arzén a tiszazugi méregkeverők (képünkön) révén vált hírhedtté. Az asszonyok 1911–1929 között férjek és más rokonok százait mérgezték meg. A szert légypapírból áztatták ki.
