Az Izrael, illetve az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein közötti kapcsolatok normalizálása új korszak kezdetét jelenti a Közel-Keleten. A zsidó állam és a szunnita arab országok közeledése átrajzolja az erőviszonyokat, de megoldatlanul hagyja a palesztinkérdést.
Jared Kushner elnöki vej és tanácsadó a bahreini uralkodóval (középen). Diplomáciai sikertörténet
afp
Összeérőolajvezetékek
Az El Al gépének történelmi útvonala Szaúd-Arábia fölött. Változás a levegőben
NIR ELIAS
Arab olaj halad egy izraeli csővezetéken, amelyben félig Irán a tulajdonos? Már a kérdés is abszurdnak tűnhet, pedig könnyen lehetséges, hogy előáll ez a helyzet, miután Izrael két öbölbeli arab olajmonarchiával is kibékült, és a térség energiakereskedelmének a centrumába csöppenhet. Létezik ugyanis egy máig kevéssé használt izraeli kőolajvezeték, a földközi-tengeri Askelón és az Akabai-öböl végén lévő Élat között, melyet ma a Europe Asia Pipeline Co. (EAPC) izraeli cég ellenőriz. Ha ezt a 254 kilométeres vezetéket összekapcsolják az Arab-félszigetet behálózó vezetékrendszerrel, akkor az Európába és az USA-ba tartó arab kőolaj- és földgázexport elkerülheti az Irán által részben ellenőrzött Hormuzi-szorost és az egyiptomi Szuezi-csatornát.
Az Izraelen keresztüli szénhidrogén-kereskedelemnek gazdasági racionalitása is van. Mind az askelóni, mind az élati kikötő alkalmas a tengeri olajszállításban egyre nagyobb szerepet játszó, 2 millió hordó nyersolaj-kapacitású szupertankerek (VLCC) fogadására. A 150 éves Szuezi-csatorna azonban nem elég mély, és a többszöri bővítés ellenére csak az úgynevezett Suezmax osztályú tartályhajók haladhatnak át rajta, melyek kapacitása a VLCC-nek a fele. A csatorna egyirányú díja 300–400 ezer dollár, ennél az izraeli vezeték olcsóbb.
Az EAPC Izrael egyik nagy titka, a vállalat ma sem közöl pénzügyi jelentéseket. Jelenleg főként orosz és azeri olajat szállít déli irányban Ázsia felé (a vezeték kétirányú, míg a Szuezi-csatorna mellett futó, a hajók merülését a rakomány egy részének átszivattyúzásával csökkentő, kisegítő vezeték hátránya, hogy csak észak felé működik). Nem kizárt azonban, hogy az arab bojkott ellenére az EAPC más üzleteket is lebonyolít. De a titkosság, benne a transzponderek kikapcsolása, hajók átfestése, semleges országokban történő regisztrálás, dokumentumok hamisítása, megdrágítja a szállításokat – jelentette ki Izik Levi, az EAPC igazgatója a Foreign Policy amerikai folyóiratnak. A béke azonban bizonyosan kedvez a nyílt üzletnek.
Az izraeli vezetéket az után építették, hogy Egyiptom 1956-ban államosította a Szuezi-csatornát, ami a második arab–izraeli háborúhoz vezetett, és amelyhez a britek és a franciák is csatlakoztak Izrael oldalán. Az akkor Eilat Ashkelon Pipeline Co. néven bejegyzett vállalatot az izraeli és az iráni kormány felesben hozta létre 1968-ban, hogy iráni nyersolajat szállítson Európa felé. Az iráni sah szoros, de diszkrét kapcsolatokat ápolt Izraellel, aminek az 1979-es iszlamista forradalom vetett véget. Nem kizárt, hogy az együttműködés valameddig megmaradt, és az Marc Rich milliárdos kereskedőhöz köthető, hiszen a Glencore kereskedővállalat alapítója ellen az USA-ban távollétében vádat emeltek az Irán elleni bojkott megsértése miatt. A brókert 2001-ben Bill Clinton elnök kegyelemben részesítette, és soha nem ítélték el. Irán azonban 2015-ben egy svájci bíróságon pert nyert, és Izraelt a közös vállalat profitjából 1,1 milliárd dollár kifizetésére kötelezték, amit a zsidó állam elutasított.
