Eszköz az élet kódjának átírásához. Amit így méltattak a Nobel-díj odaítélői, annak felfedezése véletlenül indult, és érdekes versenyfutásba torkollott.
A génszerkesztés folyamatának ábrázolása. Belevágnak
Shutterstock
Gén-ésfolyóirat-szerkesztés
Emmanuelle Charpentier (balra) és Jennifer Doudna. Páratlan páros
afp / MIGUEL RIOPA
A Nobel-díjat elnyerték, de a szabadalmi bíróság előtt még veszíthetnek. Alig egy hónappal a stockholmi döntés előtt foglalkozott megint a régóta húzódó üggyel az amerikai szabadalmi fellebbezési tanács (PTAB), és úgy tűnt, hogy a Charpentier–Doudna-páros esélyei nem túl jók. Kettőjüket Doudna kutatóhelye, a Kaliforniai Egyetem képviseli. Miután a mostani Nobel-díjasok 2012 júniusában publikálták, hogyan lehet elvágni a DNS-t, a neves amerikai MIT műegyetemhez tartozó Broad Intézet kutatói, Feng Zhang és kollégái hét hónapot késtek – de többre jutottak. Kimutatták azt, ami Charpentier-nek és Doudnának akkor még nem sikerült: a módszer nemcsak baktériumokban, hanem emberekben, állatokban, növényekben vagy gombákban is működik.
Tudományos kutatások céljaira mindezek a felismerések ingyen felhasználhatók, de amint üzleti vagy akár orvosi alkalmazásról lesz szó, nem mindegy, kié a szabadalom. A PTAB szeptemberi állásfoglalásából (amellyel még nincs lezárva az ügy) az olvasható ki, hogy a Nobel-díjas felismerésből adódó szabadalomra Charpentier és Doudna tarthat igényt, de Zhang és társai valószínűleg számíthatnak a saját eredményük elismerésére. Legalábbis Amerikában, mert az európai szabadalmi helyzet inkább Charpentier-nek és Doudnának kedvezhet. Benne van a pakliban az is, hogy az érdekelt egyetemek végül inkább megegyeznek, sőt a Broad Intézet azt is szóba hozta, hogy mindenki szabadon hozzáférhessen a fontos eljáráshoz. Tekintettel arra, hogy a gyakorlati alkalmazás szempontjából a Zhang-féle felismerés lehet fontosabb, miközben az alapvetés elsősége a két kutatónőé, érte némi bírálat a Nobel-bizottságot, amiért a díj odaítélésekor csak az utóbbiakat méltatta.
A legnagyobb pechje Virginijus Siksnys litván biokémikusnak és kutatócsoportjának volt. 2012 tavaszán az amúgy tekintélyes Cell folyóiratnál jelentkeztek publikációjukkal, amely a mostani Nobel-díjas ötlethez nagyon hasonló eredményről számolt be. Ott azonban indoklás nélkül elutasították a tanulmányt, utána pedig a szintén jó nevű PNAS szerkesztői ráérősen foglalkoztak a dologgal. Közben a Science szerkesztői jó érzékkel gyorsítósávra tették Charpentier és Doudna kissé később beadott cikkét, az meg is jelent június végén. Siksnys és társai, bár előbb rajtoltak, szoros másodikként futottak be szeptember végén. Nem elhanyagolható kárpótlás, hogy Siksnys tavalyelőtt megkapta a Norvég Tudományos Akadémia Kavli-díját. Az egymillió dolláros elismerésen Charpentier-vel és Doudnával osztozhatott. Zhang akkor is hoppon maradt.
