Megállazész

AFP / FABRICE COFFRINI

Különös utat jártak be Voltaire földi maradványai. Az 1778 májusában elhunyt gondolkodó testét a végakarata szerint felboncolták és bebalzsamozták. Akkor választották el a testétől a szívét és az agyát. Az előbbit az egyik barátja őrizte meg, az utóbbit a tartósítást végző patikus tette vitrinbe. Az eljárással sietni kellett, hogy Voltaire abbé unokaöccse még azelőtt eltemethesse az egyházat csak „a gyalázatosként” emlegető filozófust az egyik apátságban, hogy megérkezne az illetékes püspök tiltó rendelkezése.

A második temetésre 1791-ben került sor, amikor a „forradalom előfutárának” – aki „az emberi szellemnek megtanította, hogy szabadnak kell lennie” – földi maradványait nagy állami pompával helyezték el a párizsi Panthéonban, a Jean-Antoine Houdon által készített álló szobrával együtt. A koporsóba a szívén és az agyán kívül nem került be a filozófus egyik lábfeje és néhány foga sem, mert ez utóbbiak a gyanú szerint még az első temetése idején vagy az átszállítás során tűntek el.

A szív – a tulajdonosok némi örökösödési vitáit követően – 1864-ben III. Napóleon császárhoz került, aki oda is adományozta rögtön a Francia Nemzeti Könyvtárnak (BnF). A becses szervet a BnF dísztermében elhelyezett – szintén Houdon által alkotott – ülő szobor talapzatában helyezték el. Az agy fél évszázaddal később került köztulajdonba: a patikus leszármazottai a Comédie Francaise-nek adták – cserébe húsz évre szóló két bérelt helyért –, amit a színház vezetői, hová máshová, mint egy Houdon által készített Voltaire-emlékmű talapzatába rejtettek.

De nemcsak e „szétszóratás” miatt nehéz arra válaszolni, pontosan hol nyugszik Voltaire, hanem azért is, mert a napilapok beszámolói szerint amikor 1864 februárjában felnyitották a filozófus koporsóját a Panthéonban, azt teljesen üresen találták. Feltételezések szerint a márvány emlékművet 1814-ben bolygathatták meg.