Ahány tanulmány, annyi különféle eredmény születik arról, mennyivel ártanak kevésbé a környezetnek az elektromos járművek, mint a benzinesek, illetve a dízelesek. Sőt olyan elemzések is napvilágot látnak, amelyek azt állítják, hogy a belső égésű motorok egészében véve tisztábbak, mint a villanyautók. Nemcsak azért jutnak különböző következtetésekre a tudósok, mert a vita végső kimenetele döntően befolyásolja az autóipari óriások közötti erőviszonyokat, hanem azért is, mert valóban számos tényezőtől függ, hogy ki kit és milyen arányban hoz ki győztesnek.
A belső égésű motorok mellett kardoskodók egyik fő érve az, hogy az elektromos autók hatalmas akkumulátorainak legyártása, valamint az alapanyagként szolgáló ritkaföldfémek bányászata során annyi szén-dioxid és egyéb szennyező anyag kerül a levegőbe, amennyit a villanyautók teljes életciklusuk alatt sem tudnak semlegesíteni. Különösen akkor nem – és ez a villanyautók ellen szóló másik fő érv –, ha az elektromos járművek által felhasznált áramot a környezetet durván szennyező szénerőművekben állítják elő.
Az aggodalmak nem alaptalanok, a szakértők szerint a lítiumionos akkumulátorok és a villanymotorok gyártása 1,4-szer annyi energiát követel, mint egy benzines előállítása. Közben az elektromos autók fő piacának számító Kínában szénerőművek ezrei ontják a füstöt, s bár a világ legnépesebb országa komolyan fejleszti a megújulóenergia-szektort, még sorra épülnek az új szénerőművek. Hasonló a helyzet a többi délkelet-ázsiai országban is. Ha pedig a villanyautókat – akár közvetett módon is – fosszilis energia hajtja, akkor a károsanyag-kibocsátásuk nem lehet kisebb a belső égésű motort használókénál, így legfeljebb annyival jobbak, mint a hagyományos járművek, hogy a mérgező anyagokat nem a városokban fújják a gyalogosok orra alá, hanem a szennyezést már elintézik a lakott településektől jó esetben távolabb lévő erőművekben.
A tanulmányok többsége mégis arra a következtetésre jut, hogy az elektromos autók egész életciklusukra kivetítve a benzineseknél és a dízeleknél a felével-harmadával kevesebb káros anyagot juttatnak a levegőbe. Az erre a véleményre jutott elemzők bebizonyították, hogy a belső égésű motorokat győztesnek hirdető tanulmányok szerzői kihagytak egyes „apróságokat”: például a kőolaj-kitermelés és -finomítás, továbbá a fosszilis üzemanyagok szállítása során keletkező káros anyagok mennyiségét. Az is az elektromosok mellett szól, hogy a zajterhelésük jóval kisebb – a legújabb szabályozások szerint a kis sebességgel haladó villanyautóknak hangszórókból kell zajt kibocsátaniuk, hogy észleljék őket a gyalogosok és a kerékpárosok. Sokat számít továbbá, hogy az elektromos járművek nem ontják magukból a városokat tovább melegítő forró levegőt.
A jövő pedig egyértelműen az elektromosoké: csökken az akkumulátorok egy kilowattórára jutó gyártási költsége, nő az energiasűrűség, azaz egyre kisebb pakkokkal és alapanyag-felhasználással lehet elérni ugyanazt a teljesítményt. Közben ugrásszerűen javulnak az újrahasznosítási mutatók: míg korábban az értékes anyagok töredékét lehetett csak visszanyerni, ma már ipari méretekben is működnek azok az eljárások, amelyekkel az akkumulátorokba beépített anyagok 95 százaléka reciklálható. Az is az elektromosok mellett szól, hogy világszerte folyamatosan nő a megújuló energiák részesedése az áramtermelésből, így egyre kevesebb „piszkos eredetű” árammal közlekedő villanyautó fut a világ útjain. ¬
