Egyházi fenntartó vagy állami, korántsem mindegy, az viszont ettől független tény, hogy a tanárképzés reformra szorul. Az egri egyetemet – amelynek a pedagógusképzés az egyik fő profilja – is fokozottan sújtja, hogy az osztatlan tanárképzés bevezetése óta egyre kevesebben jelentkeznek pedagógusnak. Az idén például az általános felvételi eljárásban az intézmény természettudományi karára 23 szakot hirdettek meg nappali, államilag támogatott képzésben, ám ebből csak hétre sikerült egyáltalán diákot felvenni, s közülük négyre csak egyetlenegyet.
Még a külön a pedagógushallgatóknak szóló Klebelsberg-ösztöndíj sem elég ahhoz, hogy benntartsa a diákokat a képzésben. Bár hivatalos adatok nincsenek, egyes információk szerint elég magas, akár a 40 százalékot is eléri a menet közben lemorzsolódók aránya. A tanári diploma megszerzése után pedig a végzettek jó része rögtön pályát módosít, sokan pedig már az iskolában töltött első évek után mondanak búcsút a tanári pályának. Ez már csak azért is gond, mert a tanári kar rohamosan öregszik, a pedagógusok közel fele már 50 év feletti, fiatalok viszont elvétve vannak. A hiány a hátrányos helyzetű területeken, a természettudományos tantárgyak és az idegen nyelvek esetében, valamint a szakoktatásban és -képzésben a legjelentősebb. Ebben persze szerepet játszik az is, hogy a tanári fizetés minden kormányzati propaganda ellenére továbbra is alacsony, a felsőfokú végzettségűek átlagfizetésének csak mintegy kétharmada. A kormány már két éve is abban gondolkodott, hogy pályára állítási ösztöndíjat ad majd a végzetteknek, hátha ez is segít tanárnak megtartani őket. Akkor Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár azzal számolt, hogy 2022-től lesz annyira katasztrofális a helyzet, hogy ezt a kormánynak meg kell lépnie.
Addig is a tanárképzésen próbálnak farigcsálni. Az egyik lehetőség, amit felvetett az oktatásirányítás, hogy tízféléves lesz a jövőben a tanárképzés. Ma ez úgy néz ki, hogy tízféléves képzésre jelentkeznek ugyan a diákok, de a hatodik félév után lehet választani, ki az, aki általános iskolai, s ki az, aki középiskolai tanár szeretne lenni. Aki ezt az utóbbit választja, annak még további hat félévet kell letudnia, míg az általános iskolai tanároknak csak négyet. A terv az, hogy minden hallgató egységes képzést kapjon, s végezzen 10 félév alatt, majd később a pedagógus-továbbképzésben szedje fel azt a tudást, amelyik például a középiskolai oktatáshoz vagy sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásához szükséges lesz számára. Nem nehéz észrevenni a javaslatban azt a kormányzati szándékot, hogy minél hamarabb kerüljenek ki a pedagógusok az iskolákba, betömve a hiányzó helyeket.
A változtatás része lenne az oktatásirányítás utóbbi szakmai fórumokon megszellőztetett terve szerint az is, hogy a tanárképzés gyakorlati évét előrehoznák a képzés első éveire. Ebbe szintén nem nehéz belelátni azt, hogy a hiányzó tanárokat kell pótolni, ráadásul a vírusos időben még inkább szükség lehet a kéznél lévő hallgatókra. Igaz, a hallgatók korai gyakorlatának tervéről már két éve is beszélt Horváth Zita, akkor felsőoktatási államtitkárhelyettes, a pedagógusképző egyetemek javaslatára. Most, amikor szinte minden iskolában már a helyettesek helyettesei tartanak órákat egyes osztályokban, újra előhozakodni e tervvel, óhatatlanul is felveti, hogy a tanárnak készülő diákokat katasztrófaelhárítónak vetik be az iskolákban. ¬ hamvay péter
