Senkiszigete

AFP / FILIPPO MONTEFORTE

Olaszországban senkinek sem lehet tengerparti háza. Pontosabban háza lehet, a kertje lenyúlhat a partig, ám el kell viselnie, hogy oda mások is beléphetnek. A parti sávok, a lagúnák, a kikötők, egyszóval a tenger és a szárazföld bármiféle kapcsolatának helyei ugyanis kincstári tulajdonban vannak. Kezelésükért a tartományok, illetve az érintett települések felelősek – a fontos kikötőkért az állam –, ők adhatják koncesszióba, meghatározott időre. A koncesszió sem jelenti azt, hogy az adott terület teljesen elzárható a nagyközönség elől. A  jól ismert, napernyőkkel teli strandok üzemeltetőinek megközelíthetővé kell tenniük egy parti sávot, nyaranta rendszeresen büntetik is azokat, akik a vízhez túl közel helyezik el a bérelhető nyugágyakat. Koncessziót magánszemély is kaphat, de a szabad hozzáférés jogával ugyanúgy számolnia kell. Ezért választják, akik megtehetik, a parti sziklafalakra épített villákat, a vízbe futó privát lépcsőkre ugyanis már nem léphet rá a tenger felől érkező betolakodó.