Nemlátnakátrajtuk

Ahogy sok minden másban, a csillagászatban sem old meg mindent a mesterséges intelligencia (MI) bevetése. Az űridőjárás-kutatásban a korábbi vizsgálatok alapján sokat vártak az MI-től, elsősorban azt, hogy segít minden korábbinál részletesebben visszaadni a Nap nagyjából 5400 fokos felszíne, a fotoszféra mágneses térképét. Ez azért is lenne fontos, mert jobban előre jelezhetővé tenné az űrviharokat, amelyek a nagy energiájú napkitörések (a fényfellobbanások, azaz flerek, valamint a koronakilövellések, szakszóval plazmapulzusok) következményei, és jelentősen károsíthatják a GPS- és telekommunikációs műholdrendszereket, vagy túlfeszültséget kelthetnek a magasfeszültségű távvezetékekben, akár kontinensnyi területek áramellátását szakítva meg.

A Sheffieldi Egyetem, az ELTE és a Kínai Tudományos Akadémia kutatói, köztük Erdélyi Róbert professzor és Korsós Marianna csillagász most arra jutottak, hogy még a legfejlettebb MI vagy gépi tanulási technika alkalmazása sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és a vizsgált fizikai jelenségek alaposabb matematikai elemzése nélkül sokszor hibás modelleket, illetve adatokat generál. Ezért azokat – hangsúlyozták a Nature Astronomy című szaklapban publikált kutatás szerzői – csak roppant óvatosan szabad felhasználni. Mint a HVG-nek Erdélyi professzor jelezte: a pontosabb előrejelzések azért is elengedhetetlenek, mert „az űrviharok mai, modern világunk legkockázatosabb jelenségei közé tartoznak; ha például a Covid–19 1-es rizikófaktorú veszélyt jelent a mindennapjainkra, akkor ugyanezen a skálán az űrviharok nagyjából 80-asat”.