Hasonló pályát futott be a Zichy-kastély is, csak opálosabb és kurtább fénykorokkal. 1659-ben adományozta Zichy Istvánnak még a török által megszállt Óbudát I. Lipót. A kastélyt 1746 és 1756 között Zichy Miklós kezdte építeni egy korábbi udvarházból Jäger János Henrik budai kőfaragómester tervei alapján. A jellegtelen barokk gazdasági épületekkel körülzárt főépület szépsége sem kiemelkedő. Pénzhiány és Miklós halála miatt nem épült meg a díszes főbejárat. Ma már csak a lépcsőház emlékeztet az egykori pompára, a többi helyiséget, nem is beszélve a melléképületekről – például a Fő tér felé néző reprezentatív kapuról –, alaposan átépítették, egyik szárnyát a HÉV miatt az ötvenes években le is bontották.
A lépcsőházból a fogadótérbe lehetett jutni, ott voltak a színielőadások. Közülük nem egyet maga a gróf írt, aki jószágainak mai gazdájához, Demeter Szilárdhoz hasonlóan zenekedvelő lehetett, mert egyik arcképén hegedűvel és kottával ábrázolták. Volt kápolna, könyvtár, biliárdszoba, télikert, még lövölde is. 1751-ben Mária Terézia is ellátogatott a gróf otthonába. A rövid fénykort pereskedés követte, az özvegy végül eladta a kincstárnak az uradalmat. Az 1770-ben beköltöző intéző elárvereztette a narancsfákat és a szobrokat, a díszkert pedig (ahol ma a Kobuci Kert működik) elvadult. Aztán a második világháborúig katonai ruharaktár, textilmanufaktúra, kékfestő üzem működött ott.
„Mentsük meg a pusztulástól a 200 éves Zichy-kastélyt” – írta 1957-ben a Magyar Nemzet. Földműves-szövetkezeti raktár, adóhivatal, házkezelőség működött akkoriban a „düledező, elhanyagolt épületben”, sőt egy „vasúti sínpár is bevezet, az öreg váltóőr csak annyit tud: néha vonatok gördülnek ki és be, és építkezési vasakat szállítanak” – derítette ki az újságíró, aki múzeumot szánt volna inkább a falak közé. Húsz év telt el a felújításig, de csak a főépületre jutott pénz, az is félig-meddig készült el 1976-ban, fel sem merült, hogy a kápolnát és a falfestményeket helyreállítják.
Kultúrház, helytörténeti gyűjtemény költözött az épületbe, és oda került a Kassák Lajos özvegyétől megvásárolt hagyaték is. A Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézményeként megnyílt Kassák Múzeum Csaplár Ferenc, majd Sasvári Edit vezetése alatt jelentős intézmény lett. Demeter mégis nemrég csendben leváltotta Sasvárit. Kassák életműve a hetvenes években is kényesnek számított: a MúzeumCafé cikke szerint pártutasításra az utolsó pillanatban is módosítani kellett a kiállításon, sőt a múzeum megnyitását a KISZ égisze alatt létrejött klubház megnyitójaként hirdették meg, és Kassákné heves tiltakozása után került egy betétlap a meghívóba a valódi eseményről. Aczél György jelenlétét a politikai bizottság nem engedélyezte, így ő – a protokollbeszédek elhangzása után – egy hátsó bejáraton merészkedett be. A déli szárnyban nyílt meg 1987-ben – szintén Aczél bábáskodása mellett –, már nagy csinnadrattával a művész adományaiból létrehozott Vasarely Múzeum.
A rendszerváltás után a Térszínház, majd a Hello Wood tervezőstúdió központja kapott ott helyet. Ám a kastély soha nem vált valódi kulturális központtá, állapota csak romlott. A Tarlós István, majd Bús Balázs vezette III. kerület sem harcolt érte, sőt annyira elhanyagolta, hogy örökségvédelmi bírsággal sújtották, és 2003-ban inkább visszaadta az államnak a kastély egy részének ingyenes használati jogát. Az új gazda felújítást ígér, ami 6 milliárd forintba kerülne: „a kastélyban lenne inkubátorház, ahol kitalálják az okosságokat, a szigeten pedig ezek megvalósítása folyna”, a mostani intézmények a sokszínűség jegyében maradnának. ¬
