Nyakunkonajólét

„A gramofonnal, a mozival és az ismétlőpisztollyal együtt az Alkalmazott Tudomány istennője még egy ajándékkal lepte meg a világot, ami még az előbieknél is értékesebb. Azokra az eszközökre gondolok, amelyek elválasztják a szerelmet a fajfenntartástól.” Ez a mondat akár a Szép új világban is szerepelhetne, de tíz évvel a kulcsregény publikálása előtt született: az első, 1921-ben megjelent, Aldous Huxley-nak azonnal világhírt hozó regényéből való. A filozofikus sétákat megörökítő Nyár a kastélyban első a sorban, amely következetesen érvel a kétkedés, a jóság és a szépség szentháromsága előtt hódoló író kutatószenvedélyei mellett. Nincs semmi csoda abban, hogy Jonathan Swift, a Gulliver és más örök érvényű mű szerzőjének hazájában az ember vagy tudós, vagy jeles irodalmár lesz, ha mégsem, akkor bankár vagy megvetett humorista. A Huxley família nagy reményű sarja – ahogy egy szellemes anekdota tartja: a természettudományi könyvek és a magasztos versek gyűjteménye nevelte kiválasztott, felnőttkorára két méternél is magasabbra nőtt férfiú – a középvonalról szemlélve képviselte azt az elegáns szerzői attitűdöt, ami nem akarta mindenáron bizonyítani a feljebbvaló létezését. A nemzedékek ízlését pallérozó Hegedüs Géza irodalomtörténész, tanár úr szerint a Huxley-k a nagy angol birodalomban az intelligencia mérőszámai voltak. A nagyapa, a modern biológia egyik géniusza, nem mellesleg az a tudós, aki az evolúciós elmélet elszánt híveként a Darwin buldogja nevet kapta. Thomas Huxley egyik unokája, Sir Julian Sorell Huxley az UNESCO főigazgatójaként és a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként is ismert. A másik unokát, a már gyerekkorában görögül tökéletesen beszélő Aldoust is a természettudományok világa felé terelte a küldetése, ám egy ifjúkorban szerzett fertőzés következtében folyamatosan romló szeme világa miatt a kísérletezés helyett az írás felé fordult. Egymás után jelentette meg nagy érdeklődést kiváltó műveit, köztük a jövőt a jelen intelmeként felfogó Szép új világot és a nem kevésbé látnoki A vak Sámsont. A társasági élet imádott figurájaként 43 életévét betöltve Hollywoodba költözött, ahol filmforgatókönyveket és színházi darabokat írt, és túlélte azt az érzelmi veszteséget, hogy rendkívüli könyvtárának számtalan kötete, az emberiség emlékezetének páratlan gyűjteménye néhány évvel a halála előtt a tűz martaléka lett.