Itt állok, másként nem tehetek
1521. április 18-án, a wormsi birodalmi gyűlésen Luther Márton a császári felszólítás ellenére sem vonta vissza tanait, mondván, hogy ő „a Szentírás foglya”, és hogy „nem tanácsos az embernek a lelkiismerete ellen tenni”. A reformátor nemcsak nagy kockázatot vállalt a nyílt vitával, hiszen korábban már pápai átok is sújtotta – eretneknek nyilvánították –, mégis megjelent Wormsban. Valószínűleg jól mérte fel a lehetőséget is, amit az ügy számára megnyerhetett: ezzel a vállalásával a lelkiismeret és a szabad akarat egyik legtöbbet idézett, ikonikus alakjává is vált. A kockázat valós volt, hiszen miután Luther és az őt támogató fejedelmek Wormsot elhagyták, a császár birodalmi átokkal sújtotta őt: bárki szabadon üldözhette és megölhette. A visszaúton Wittenberg felé május 4-én Bölcs Frigyes fejedelem utasítására Luthert elrabolták és lovas szekéren menekítették Wartburg várába, ahol végrehajtotta másik, világraszóló, csendes forradalmi tettét: lefordította, elérhetővé és érthetővé tette a Bibliát, Jézus tanítását mindenki számára. Olyat adott ezzel Európának, ami ma is meghatározza: a hit felszabadító, közvetítésre és közvetítőkre nem szoruló, bátorságot adó lehetőségét.