Harsányi Gábor

Portré

2021. április 22.

Varjas ádám

Harsányi Gábor

színművész

„Izgulós típus vagyok a felkészülés, a megméretés, a versenyló izgalmával” – avat be a lelkületébe a 75 esztendős, friss Kossuth-díjas színész. Gátlásos, nehezen oldódó fiúként emlékszik magára a háború előtt polgári bíró apa és háztartásbeli mama negyedik gyereke. A csepeli sportklubban szertárosi munkát kapott papa révén „a súlyemeléstől az atlétikáig mindenféle sporthoz közel kerültem”. A művészet iránti szeretetet a mamától örökölte: „A mai napig őrzöm magamban a tőle tanult dalokat.” A színművészetis felvételin „Várkonyi Zoltán biztatgatott, amikor belesültem”. A kor egyik legnépszerűbb moziarca lett a Jó estét nyár, jó estét szerelemnek és az Egy óra múlva itt vagyok sorozatnak köszönhetően. „Nem tetszett az igazgató Kazimirnak, hogy túl sokat filmezem”, ezért 11 év után távozott a Tháliától, és a Mafilm színészcsapatához csatlakozott. Alapítója és társigazgatója volt a Hököm Színpadból lett Karinthy Színháznak. „Amikor nagyon jól megy valami, az egyiknek mennie kell” – említi szakmai szétválásukról Karinthy Mártonnal. 1983–1989 között a Nemzetibe szerződött. „Felismerte az írói képességemet” – vallja Bodrogi Gyuláról, aki a Vidám Színpadhoz csábította, amit 2002-ben a vezető színészekkel együtt otthagyott, mert az új igazgató nem fizetett, és nem számított a munkájára. Újpesten színi- és kommunikációfejlesztő iskolát vezetett, amit ma drámapedagógus lánya visz tovább. A másik lánya Németországban vállalati vezető. Nemzetközi jogot végzett fia egy informatikai cégnél dolgozik.

Iparművész feleségét az egyik önálló estjén ismerte meg: „A szemünk megakadt egymáson. Autogramot kért, mire aláírtam, mindketten tudtuk, hogy ebben minimum negyven év van.” Budai otthonában hobbija a kutyázás. „Majom egy kutyám van, olyan színész, mint én.”

¬ Sokat jelentene, ha Kossuth-díjas színészként hagyhatnám el a földi világot – mondta korábban. Ennyire hiányzott az önbizalmához?

A hetvenes években Kocsis Zoltánnak és nekem mint két fiatal művésznek, robbanásszerű, átütő sikerünk volt. Kazimir Károly, az akkori igazgatóm azt mondta: Ezúttal két fiatal művészt fognak Kossuth-díjra jelölni. Így is történt. Zoli meg is kapta, én meg egy Jászait, de boldog voltam vele. Aztán még kétszer felterjesztettek, most végre bejött. Nagy erőt, szárnyalást ad. Jót tesz az amúgy is sérülékeny önbizalmamnak.