„Államtitkár úr, a kollégákat egy másik téma jobban érdekli, azzal kezdjünk” – fordult a sajtótájékoztató levezető elnöke a Merkel-kormány szóvivője felé, aki ezt tudomásul vette. Aligha tehetett volna másként: a berlini sajtóház kormányszóvivői tájékoztatóin nem a kormány képviselői, hanem az újságírók a házigazdák. A Bundespressekonferenz e.V. nevű intézmény a nagy tévék, rádiók, napi- és hetilapok Berlinben dolgozó munkatársainak egyesülete, amely bérli a Spree partján található, több szerkesztőség fővárosi irodáinak is otthont adó impozáns épületet. Társként, albérlőként csatlakozik a Berlinbe akkreditált külföldi tudósítók társasága is. Odamennek hetente háromszor a minisztériumok szóvivői, élükön a kormányszóvivővel. Hétfőn és pénteken általános kérdések, szerdán, a heti kormányülés után az aktuális döntések a téma. Azt, hogy az újságírók mikor, hogyan tehetik fel a kérdéseiket, ki mikor kap szót, a házigazda levezető elnök, a sajtóegyesület vezetőségének egyik tagja szabja meg.
A rutintalálkozók menetrendjén kívül rendszeresen megjelennek a kormány tagjai is, attól függően, hogy melyik tárca munkája áll a közvélemény érdeklődésének a középpontjában. Mostanában a leggyakrabban, heti rendszerességgel meghívott az egészségügyi miniszter. A kancellár ritka vendég. A berlini szokásjog szerint évente legalább egyszer válaszol ott a kérdésekre, a rutintájékoztatókat, leginkább a külföldi kormányfőkkel folytatott tárgyalása után a kancellária épületében tartják. És ott vannak mostanában a koronavírus-járvány kapcsán a tartományi miniszterelnökökkel ismétlődő konzultációkat követő tájékoztatók is, ezek azonban többnyire az éjszakába nyúlnak, és leginkább csak a nagy hírügynökségek és a televíziók hírcsatornái szokták kivárni.
Apropó hírügynökség: Németországban a politikai, gazdasági, kulturális élet eseményeiről nem állami hírügynökség számol be. A dpa, vagyis a Deutsche Presse-Agentur GmbH a német rádiók, tévék, újságok, összesen 177 szerkesztőség és kiadó az államtól, a politikusoktól független közös vállalkozása. A megrendelők és a tulajdonosok így gyakorlatilag ugyanazok, érdekközösségük a biztosíték az objektív hírszolgáltatásra. S ha valaki ezt mégis ellenőrizni kívánná, ott van alternatívának a konkurencia, az AP, az AFP, a Reuters és társai.
