Gazdaságpolitikai szempontból nincs sok értelme az adó-visszatérítésnek, sőt kifejezetten problematikus – állítja Prinz Dániel, a londoni Institute for Fiscal Studies közgazdásza.
¬ Nehéz ellenállni annak, hogy örüljön az ember, ha vissza akarják adni a befizetett adóját. Mi ezzel a probléma?
Amikor jól megy a gazdaság, éppen azon kell dolgozni, hogy felépítsük azokat a tartalékokat, amelyek visszaesések idején lehetőséget adnak az élénkítésre. Most például lassan el kell majd kezdeni az államadósság csökkentését. Inkább akkor kellett volna költeni, amikor visszaesett a gazdaság, és sokan nehéz helyzetbe kerültek.
¬ A miniszterelnök elismerte, hogy a válságban a gyermekes családoknak hozzá kellett nyúlniuk a tartalékaikhoz, de éppen ezért ígérte nekik, hogy az adó-visszatérítéssel majd részesülhetnek a GDP-növekedés javaiból.
Ahogy arra tavaly több mint száz közgazdászkollégámmal felhívtuk a figyelmet, a gazdasági válságkezelés során az Orbán-kormány hibát követett el azzal, hogy nem segítette erőteljesebben a munkahelyek megőrzését, és nem támogatta megfelelő mértékben azokat, akik elvesztették a munkájukat, s nehéz helyzetbe kerültek. Más országokhoz képest lassan vezették be és szűkmarkúan mérték a bértámogatásokat, az Európai Unióban nálunk részesült a legkevesebb ember támogatásban. Az uniós statisztika szerint 2020 áprilisában a magyar kormány mindössze egy százalékát segítette azoknak, akik hirtelen munka nélkül maradtak, vagy rövidebb lett a munkaidejük, és csökkent a jövedelmük. Nálunk volt az egyik legalacsonyabb az elérhető támogatási arány a korábbi fizetésekhez képest (a 70 százalékos kompenzációnál csak négy országban adtak kevesebbet), és azt is a legrövidebb ideig, mindössze 4 hónapon át folyósították. Emiatt a szükségesnél több munkahely szűnt meg, ami tovább mélyítette a járvány miatti gazdasági visszaesést. Nem bővítették a munkájukat elvesztők támogatását sem, így Európában továbbra is rekordrövidségű az álláskeresési járadék időtartama: mindössze 3 hónap. Azok sem kaptak semmilyen kibővített támogatást, akik már eleve nehéz szociális helyzetben voltak vagy nehéz helyzetbe kerültek, pedig a járvány és a gazdasági válság hatásai egyenlőtlenül oszlottak meg. Ehelyett éppen a magas jövedelmű családokat támogatták például a Szép-kártya-program kibővítésével. Pedig a dolgozók alsó kereseti harmada majdnem négyszer akkora eséllyel tapasztalt jövedelemcsökkenést, mint a felső harmad.
¬ Hatszázmilliárd forintot bármelyik évben eltapsol a kormány a sajátos céljaira, ez legalább visszakerül azokhoz, akik megtermelték.
Csakhogy amikor mi azt javasoltuk, hogy az állam a kormányzati kiadások célzottságának javításával, illetve a költségvetési hiány terhére többet költsön, a kormány azzal érvelt, hogy nem szabad még inkább eladósítani az országot. Ehhez képest érthetetlen, hogy most miért növeli tovább a hiányt egy adó-visszatérítési programmal. Ugyanez a 600 milliárd forint sokkal többet ért volna 2020-ban vagy 2021-ben, mint amennyit 2022-ben fog érni. Többet segített volna az embereknek, és jobban élénkíthette volna a gazdaságot. A szűkre szabott élénkítőprogram végül olyan gazdasági zuhanást okozott, ami a kormány szándékai ellenére elszálló hiányhoz és még nagyobb államadóssághoz vezetett. Ezen a téren úgy tudtunk az uniós középmezőnybe kerülni, hogy közben a második és a harmadik hullámban az enyhe korlátozások miatt brutális halálozási statisztikákat produkáltunk. 2020-ban az államadósság még kicsit erőteljesebben is növekedett, mint az uniós átlag: bő 22 százalékkal a közösség 17 százalékával szemben.
¬ A választások előtti pénzosztás burkoltan a válságkezelés sikertelenségének beismerése is lehet, és ezzel az intézkedéssel éppen ezt igazítanák ki.
Csakhogy az adó-visszatérítés célzottsága is problematikus. Ha valaki 2021-ben a válság miatt 1 millió forinttal kevesebbet keresett, mint a válság előtt, akkor 2022-ben még további 150 ezer forinttal kevesebbet kap, mint az, akinek nem változott a fizetése. Akinek viszont 1 millió forinttal nőtt a jövedelme, az még plusz 150 ezer forintot kap a 15 százalékos szja-kulccsal számolva. Ez – függetlenül attól, hogy mit gondolunk a jobban, illetve rosszabbul kereső emberek támogatásáról – a program élénkítő hatását is tompítja: minél többje van valakinek, annál kisebb arányban költi fogyasztásra, és annál nagyobb arányban takarítja meg az extra bevételeit. Lehet, hogy nem rossz dolog visszatéríteni a gyereket nevelők adóját, de vajon lehetne-e jobban elkölteni ezt a közel 600 milliárd forintot? A válasz elég egyértelmű. Már az is jobb lett volna, ha ugyanezt a lépést akkor teszik meg, amikor visszaesett a gazdaság. De még jobb lenne pénzt költeni a nehéz helyzetben lévők támogatására, ami a gazdaságot is jobban élénkítené, illetve befektetni hosszú távon jelentős társadalmi megtérülést hozó programokba, például az oktatás területén.
