Noha feledésbe merült, szinte minden mozzanata ismerős a Gömbös-kormány nyolc és fél évtizeddel ezelőtti, az ellenlábasokat és a sajtót megcélzó megfigyelési históriájának.
marabu
Ihletőpolitika
„A Levegőt! című költeményének József Attila azzal ült neki, hogy ír néhány aktuális strófát, amolyan politikai bökverset, napilapnak. (...) Csaknem leverten mutatta aztán: »nézd, milyen hosszúra« sikerült, de ugye, kár volna húzni belőle?” Ignotus Pál idézte fel ekképp a mindenfajta diktatúra ellen tiltakozó ikonikus vers születésének körülményeit.
A „bökvers” 1935. december 3-án jelent meg abban a 8 Órai Ujság című napilapban, amely szinte soha nem közölt szépirodalmat. A szerkesztőség nem is annak szánta a költő politikai ódáját, hiszen a lap 3. oldalán, a napi hírek és tudósítások közé tördelte be az utóbb klasszikussá lett sorokat, s a főszerkesztő, Nagy Samu az eredeti, úgymond elvont cím – Rend és szabadság – helyett a felkiáltójeles sóhajtást javasolta. A József Attila-szakirodalom, nem alaptalanul, „ihlető forrásnak” tekinti azt a november végi tarpai képviselő-választást, amelyen a Gömbös-kormány „nyílt fenyegetéssel, csendőri bevetéssel és vesztegetéssel” buktatta meg az ellenzéki Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Feltételezhető azonban egy másik inspiráció is, hiszen néhány nappal korábban az újságok beszámoltak arról a parlamenti vitáról, ahol Györki Imre szociáldemokrata honatya – indulatos, kormánypárti beszólások mellett („Ki kell dobni az ilyen embert!) – állította azt, hogy „ma már nem emelheti fel egy képviselő, különösen ellenzéki képviselő a telefont, hogy azonnal ne hallgatnák ki a beszélgetést”.
A napilapnak nemrég került fel az Arcanum honlapjára a királyi ügyészségtől származó, széljegyzetelt példánya, amelyből kiderül, az éber hivatal bizony fontolgatta a költemény kriminalizálását. A „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek”, vagy a „…nem sejthetem, mikor lesz elég ok, / előkotorni azt a kartotékot” sorokat többször is aláhúzva egy kéz azt is odaírta: „1921. III. tc.”. Ez pedig az az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvénycikk volt, amelynek alapján a Horthy-korszakban számtalan per indult a „veszedelmes felforgatók”, az írók, újságírók ellen.
