Kiködösítések

A szovjet-orosz történelmet végigkísérik a szverdlovszkihoz hasonló esetek, az utóbbi száz évben talán egyetlenegy olyan komoly baleset vagy incidens sem történt az országban, amelyről a hatóságok időben és egyből az igazságot elismerve számoltak volna be.

1957 szeptemberében például az akkori Cseljabinszk (ma Ozjorszk) közelében lévő és a kiégett atomerőművi fűtőelemek feldolgozásával foglalkozó üzemben történt robbanás. A hatóságok késve kezdték el kitelepíteni a több mint tízezer érintett embert, és évekig nem ismerték el a baleset súlyosságát. Mára kiderült, hogy az elhallgatni akart robbanás az 1986-os csernobili, illetve a 2011. márciusi fukusimai után a világ harmadik legsúlyosabb atombalesete volt.

1971-ben a Moszkvától 370 kilométerre fekvő Ivanovóban is súlyos baleset történt. A Volga egyik mellékfolyója, a Sacsa közelében föld alatti nukleáris robbantást hajtottak végre – Moszkvának sokáig rögeszméje volt az, hogy ily módon lehet könnyebben mesterséges tavakat és csatornákat építeni –, ám a tervezők rosszul számolták ki a töltet erejét, ezért a radioaktív gázok a felszínre törtek. 

A ma „ivanovói Hirosimaként” emlegetett balesetről eleinte azt mondták az ott lakóknak, hogy egyszerű robbantásról van szó, és nem beszéltek a sugárszennyezésről.  A radioaktivitás következtében sokan meghaltak, és a több tízezer négyzetméteres terület ma is lakhatatlan.  A Szovjetunió szétesése nem hozta el a még hosszan sorolható hazudozások végét. A kitartó orosz tagadás ellenére mostanra például az is kiderült, hogy 2020 nyarán egy nyugat-oroszországi nukleáris kísérleti telep volt a forrása annak az újabb – az emberekre szerencsére nem végzetes – radioaktív szivárgásnak, amelynek során különféle céziumizotópok kerültek a levegőbe.