Értiavíziót

Aki aranyat akar találni, annak érdemes időnként a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. honlapját nézegetnie. Ez az a cég, amelyet az Orbán-kormány még 2012-ben állított fel, hogy felügyelete alá kerülhessenek olyan becsődölt vállalatok, amelyeket izgalmasnak talál, vagyis – jogi nyelven – „stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek”. Ezek között szokott mazsolázni Mészáros Lőrinc is. Legutóbb egy 220 négyzetméteres pesti, Andrássy úti üzlethelyiség került onnan a felcsúti milliárdos egyik érdekeltségéhez. Miután ugyanis Szarvason több száz ember munkája szűnt meg a helyi vas- és fémipari vállalat fizetésképtelensége miatt, legfőbb termékük, a kávéfőzők mintaboltja Budapest patinás helyén üresen maradt. Az állami felszámoló pedig áruba bocsátotta, és 105 millió forintért vevőt is talált rá. Az Andrássy út 57. alatti bolt tulajdoni lapjára idén januárban került fel a Konzum B32 Kft. neve.

Még ennél is kacifántosabb sztori a ceglédi ásványvízgyáré, az amúgy érdemi piaci részesedést magáénak tudó Aquarius-Aqua Kft. ugyanis egy bezsuppolt cégtulajdonos miatt vált gazdátlanná. Ez a cég több szempontból is megtetszhetett a felcsúti befektetőnek. A palackozott víz piaca is egyre növekszik, a klímaválság közepette pedig a palack újrahasznosítása is mind fontosabb üzletté kezd válni. Nosza, bele is fogott Mészáros csapata a feladatba. A milliárdos érdekeltségei felvásárolták az Aquarius-Aquával szemben fennálló banki követeléseket, majd létrehoztak egy céget a talányos Aqua Lorenzo néven. Az állami felszámolónak pedig már csak ki kellett írnia az árverést, amelyen éppen Lorenzóhoz, alias Lőrinchez került az Aquarius albertirsai üzeme. A 2020 júniusában 3 millió forinttal alapított Aqua Lorenzo vagyona így már 2020 decemberére 7 milliárd forint lett, 2021 februárjában pedig a Gazdasági Versenyhivatal is áldását adta az ügyletre, és azóta már a Lidl volt magyarországi vezetője, Kassai Csaba a Lorenzo ügyvezető igazgatója. Mészárosnak azonban más céljai is lehetnek ebben az ágazatban, ugyanis 2020 nyarán egy Greenpet Recycle Kft.-t is gründolt, hulladék újrahasznosítására. Miközben az állam egy koncesszió keretében éppen arra készül, hogy egyetlen kézbe adja át a hulladékgazdálkodást, és erre pillanatnyilag a Mol tűnik a legesélyesebbnek, a Greenpet remek alvállalkozójává válhat a majdani koncesszornak, adott esetben akár az új utakat kereső olajipari vállalatnak.

Aero.cz

Lapzártánk után, szerdán találkozik Prágában a cseh kormányfővel Orbán Viktor, aki ottani sajtóértesülések szerint abba a katonairepülőgép-gyárba is ellátogat, amely várhatóan 51 százalékban magyar tulajdonba kerül. Prágában úgy tudják, hogy az utolsó pillanatokig kérdéses volt, sikerül-e nyélbe ütni az üzletet, amelyről pedig már tavaly júniusban úgy látszott: sínen van. Aztán kiderült, hogy a magyar vevőjelölt nem tűnik kellően hitelképesnek a bankok számára. Ahogy Barna Zsolt gyáriparossá válásában is felsejlik némi központi akarat, az Aero Vodochody repülőgépgyár részleges felvásárlását ugyancsak akarhatják felsőbb erők is. Amikor ugyanis kiderült, hogy a Fidesz elitképzőjével, a Mathias Corvinus Collegiummal fel­emelkedett csillagú Tombor András kezében nincs annyi vagyon, hogy az kellő fedezet legyen a vásárláshoz szükséges óriáshitelhez, nagy hirtelenjében a kormány másik kedvencének, a kormányszóvivő férjének, Szalay-Bobrovniczky Kristófnak is született egy hasonló befektetési társasága, a Magyar Aerojet. Ennek a leányvállalata, a HSC Aerojet pedig már csak néhány hónapot vesztegelt addig, míg a magyar kormány augusztusban kezességet nem vállalt a 150 millió eurós, vagyis mintegy 53 milliárd forintos hitel visszafizetésére. Szalay-Bobrovniczky annyival volt beljebb Tombornál, hogy az ő keze alatt már beindult egy járműgyár Dunakeszin, és öt budapesti kaszinó koncessziós joga is rá szállt, márpedig azok önmagukban kitermelhetik a törlesztőrészlet jelentős részét. A kölcsönt egyébként az állami MFB nyújtja, éppen az a bank, amelynek a pénze bennragadt abban a Ganz-gyárban, amelynek telephelyeit most Barna Zsolt vásárolta fel a felszámolási eljárásban.

A Vodochody-üzlet nem annyira a csehek, mint inkább a magyar kormány számára nagy fegyvertény, már csak azért is, mert ha az állam megrendelést ad a prágai gyár kiképzőrepülőire, akkor az állami büdzséből közvetlenül a kormányhoz közel álló üzletember zsebébe cseng be a nyereség fele. A cseh gazdaság és maga a repülőgyár sem szorul rá a magyar közreműködésre: ahogy egy, a cseh gazdaságot jól ismerő üzletember a HVG-nek fogalmazott, a gyár 50 kilométeres körzetében több és jobb potenciális beszállító található, mint egész Magyarországon. A napokban Matolcsy György jegybankelnök is éppen a cseh gazdasággal példálózott, mint amelyik sok szempontból fejlettebb a magyarnál – ahol például egy beruházás nemcsak a betoneladás növekedésével jár, hanem az agyakat is használják. Igaz, szerinte Magyarország is ki tud törni a közepes jövedelműek csapdájából, ahogy az a cseheknek is sikerült – egyelőre azonban legfeljebb csak kullogunk utánuk.

A két kormányfő között azonban sok kérdésben teljes az egyetértés. A választások előtt álló Andrej Babis éppúgy populista lózungokkal mozgatja szavazóit, mint Orbán, nem véletlenül járt néhány napja Magyarország déli határszakaszán, hogy budapesti kollégájával együtt megszemlélje a menekülteket távol tartó kerítést. Nem beszélve arról, hogy a korrupcióban is élen jár: ahogy Magyarországon a kormányfő vejét szorongatta, úgy Csehországban magát a kormányfőt gyanúsítja csalással az Európai Unió illetékes hivatala. Azoknak a cseh szavazóknak azonban, akik számára hívónév a Brüsszelben renitenskedő Orbáné, fontos lehet a Babissal való összhang. Ezért aztán Babis nemcsak egy kávéra hívta meg Orbánt egy Mol-kút Fresh Cornerébe, hanem Usti nad Labembe is, ahol ő a másfél hét múlva esedékes választás nyerésre álló jelöltje.