Misöprielarezsimet?

Olyat is ritkán hall az ember, hogy Orbán Viktor az ellenzéket biztatja: adjon tanácsot, jelen esetben a benzindrágulás megfékezésére. Márpedig a kormányfő erre ragadtatta magát a parlamentben, ami abból a szempontból érthető, hogy az egész világ erre keresi a választ. A gazdaság és az egyes emberek ugyanis annyira alkalmazkodtak már a koronavírus-járványhoz, hogy ismét egyre nagyobb az igény a különböző termékekre, miközben a termelők és a kereskedők még nem pótolták a karanténidőszakok leállásait. Az igény elsősorban Ázsiában ugrott meg, de miután nem volt elég az energiahordozókból és számos alapanyagból, a hiánygazdálkodás és az árak elszabadulása hamar átterjedt a világ többi részére, így Európára is. Közben Oroszország is igyekszik kihasználni a helyzetet, és próbál nyerészkedni a magas gázárakon: nem zúdítja energiakészletét a Nyugatra, inkább magasan tartja az árakat.

Kérdés, hogy meddig tart ki ez az árrobbanás. A Raiffeisen Bank elemzője, Török Zoltán például azt mondja, hogy habár vannak olyan közgazdászok, akik szerint egy úgynevezett szuperciklus elején vagyunk, és a jelenlegi árak tartósan velünk maradnak, szerinte ez csak átmeneti lesz, a kereslet és a kínálat alkalmazkodik egymáshoz. Ezt támasztják alá az áramtőzsdék jegyzési árai is. Ezek szerint a jelenleg megawattóránként 120 euróba kerülő villamos energia ára a tavasszal elkezd mérséklődni, és 2023-ra 70-80 eurós szintre csökken. Török azért sem aggódik a magyar gazdaság növekedésének fenntarthatósága miatt, mert a kormány rengeteg pénzt oszt szét az embereknek és pumpál beruházásokba, ami szerinte ellensúlyozza az ellátási zavarok okozta megtorpanást.

Reviczky Zsolt

Áramhiányt és drágulást jósolt 2014-es kinevezésekor a paksi atomerőmű bővítésének akkori kormánybiztosa, későbbi államtitkára. Így nem csoda: a mostani árakban igazolva látja állítását a beruházás megtérüléséről. Aszódi Attila professzor, aki az idén lett a Budapesti Műegyetem Természet­tudományi Karának dékánja, 2018 végén a Pegasus kémszoftver célpontjává vált.

¬ Életének aligha örömteli epizódja a feltehetően már megszűnt lehallgatása éppen akkor, amikor már sorozatos konfliktusai voltak Süli János tárca nélküli miniszterrel, mert ön nem akarta engedni a Paks II.-projekt menetrendjének fellazítását. Mi volt a konfliktus lényege?

A lehallgatási ügyről én magam is csak annyit tudok, ami a sajtóban megjelent: az egykori hivatali mobilszámom szerepelt a Pegasus kémszoftverrel megfigyeltek listáján. A telefon több mint két és fél éve nincs a birtokomban, hiszen az államtitkári megbízatásom végén leadtam, így nem tudom ellenőriztetni sem. Ami pedig az atomerőművet illeti, műszaki és projektmenedzsment szempontból nem változott az álláspontom: egy ilyen nagy projektet csak fegyelmezetten, a műszaki, törvényi és szerződéses követelmények maximális figyelembevétele mellett lehet sikeresen végrehajtani.

¬ Sokak meglepetésére a Miniszterelnökségről az Országos Atomenergia Hivatal élére ejtőernyőzött új vezető sem akadályozta meg, hogy a napokban visszadobják a Paks II. Zrt. kérelmét a nukleáris létesítési engedélyre. A főkivitelező orosz Roszatom nyilván képes jó atomerőművet építeni. Mi okozza mégis a késedelmet?

Hadd korrigáljak két dolgot: az OAH nem visszadobta az engedélykérelmet, hanem további hiánypótlást rendelt el. Ez helyes, a hatóság gondos munkavégzését, biztonságtudatos szemléletét mutatja. A másik észrevételem, hogy Kádár Andrea szerintem nem „ejtőernyőzött”. Régóta ismerem őt, hosszú ideje hozzá tartozott az atomenergia szabályozási környezetének formálása. Műszaki diplomája van, felkészült szakember, aki jól érti a nukleáris mérnökök gondolkodását és beszédét, valamint az atomenergia magyarországi törvényi előírásain túl jól ismeri az uniós nukleáris jogot is.

Azt gondolom, hogy előremutató a parlament előtt lévő törvénymódosítási javaslat is az OAH státuszának megváltoztatására, mert így a nukleáris biztonsági hatóság nem egy miniszter alá fog tartozni, hanem közvetlenül az Országgyűlésnek jelenthet, ezáltal növekszik a függetlensége. A hivatalnak országos főhatóságként önálló rendelet­alkotási joga lenne bizonyos kérdésekben, maga határozhatná meg az általa beszedett díjakat; így talán az iparban és a hatóságnál foglalkoztatottak közötti bérkülönbségek is jelentősen csökkenthetők, aminek eredményeként a hatóság szakember-utánpótlási problémái is rendezhetők.

Ami a késedelmet illeti, azt gondolom, hogy a Roszatomnak is meg kell értenie: hiába világszínvonalú az atomenergetikai technológiája, az Európai Unióban, így Finnországban és Magyarországon is meg kell felelnie az itteni dokumentációs és műszaki előírásoknak, még akkor is, ha azok időnként eltérőek az orosz előírásoktól. A „konzerv” tervek nem elegendőek, az erőmű terveit a helyi adottságokhoz kell illeszteni.

¬ Valószínűsíthető, hogy Paks II. első blokkja a tervezettnél lényegesen drágábban épülhet meg, és leghamarabb a hiteltörlesztés megkezdése, vagyis 2031 után kezdhet áramot termelni. Kormányközeli és a kormánytól távolabbi elemzések már korábban is kétségbe vonták a beruházás megtérülését. Elkészülhet egyáltalán 2031-re az erőmű?

A szerződés fix áras, a műszaki feltételeket és követelményeket is rögzítették benne. Az ilyen nagyságú infrastruktúra-beruházásoknál elengedhetetlen a stabil és kiszámítható finanszírozás. Alapvető érdeke mind a magyar, mind pedig az orosz félnek, hogy a létesítmény még a hitelkeret finanszírozási időszakában üzembe lépjen. De ez még mostantól tíz év. Ha biztosítják a szükséges erőforrásokat a projekthez, ennyi idő alatt meg kell tudni szakszerűen építeni.

A megtérüléssel kapcsolatos viták rengetegszer eszembe jutottak az elmúlt hetekben. Nagyon jól emlékszem, hogy én és a projekt is milyen támadásoknak voltunk kitéve a 2014 és 2017 közötti vitákban. Akik akkoriban élesen támadtak bennünket, azt állítva, hogy a jövőben nem fog emelkedni az áram piaci ára, sőt – szerintük – tovább csökken, azok most mind hallgatnak vagy éppen arról beszélnek, hogy ők megmondták: a piaci árak felfelé fognak menni. Hát én másként emlékszem. Látjuk, hogy az energiaárak máris elszabadultak. Igaz, kicsit későbbre jósoltam az európai áramhiányt, de az is tény, hogy 2014–2016 magasságában nem lehetett látni, hogy Európában ilyen radikális tervek fognak születni a szén kivezetésére, és nyilván a Covid-járványról sem tudhattunk még.

Az egyetemen egy éve indítottam egy projektet: a legjobb diákok bevonásával megvizsgáljuk az európai országok energiapolitikai terveinek várható következményeit. Eddig 19 országot vizsgáltunk, Ukrajnától Portugáliáig. Az volt a fő kérdésem, hogy vajon az egyes országok energia- és klímavédelmi stratégiájából mint puzzle-elemekből összeáll-e az az európai energiapolitikai kép, amire az Európai Bizottság számít. Az eredmények kijózanítóak. A legtöbb ország elsősorban a nap- és a szélenergia-termelés fejlesztésére készül, ami számításaink szerint összességében olyan villamosenergia-rendszert eredményezne, ami nem képes a folyamatos és stabil áramellátást biztosítani. Mindeközben a 19 vizsgált országból 16-nak a kormánya azzal számol, hogy a villamosenergia-igény jelentősen nő: a legtöbb helyen 5–35 százalék közötti, de esetenként ennél is jóval erőteljesebb növekedéssel kalkulálnak 2040-ig. Magyarország helyzete azért is különösen veszélyes, mert az egyik legnagyobb áramimportőr. A számítások azt mutatják, hogy az időjárásfüggő nap- és szélerőművek miatt éppen olyankor kényszerülhetünk importra, amikor amúgy is ellátási zavar lép fel. Ez pedig veszélyezteti az ország stabil működését. Ezért nem aggódom sem Paks I., sem Paks II. áramának eladhatósága miatt. A napokban a szerb elnök arról beszélt, szívesen beszállnának a Paks II.-projektbe, hogy kaphassanak az ott megtermelendő áramból. És a dolog teljesen érthető: a lengyelek mellett a Balkán van a legnagyobb bajban, mert ott is nagyon nagy szerepet játszik a szén a villamosenergia-termelésben. A szerbeknek esélyük sincs elérni a karbonsemlegességi célokat 2040-ig. Aki viszont jó alaperőművi infrastruktúrával rendelkezik, az versenyelőnyhöz fog jutni. ¬ Szabó Gábor