Ahiányhiénái
A héten beköszöntött novemberrel véget ért a – világjárvány alatt egyébként nem javallott – tömegrendezvényekben gazdag, forró ősz. Volt békemenet, vadászati kiállítás, ellenzéki előválasztás, mindenki megtalálta a kedvére való közösségi élményt. Most azonban nemcsak az esernyőt, hanem a már majdnem elfelejtett maszkot is elő kellett kotorni a fiók mélyéről. Hiába próbált a társadalom és a kormány nem venni tudomást róla, ránk rúgta az ajtót a koronavírus negyedik hulláma, amiről Magyarország rovatunk igyekszik áttekintést adni. A delta-variáns agresszivitását mutatja, hogy annyian szorulnak jelenleg lélegeztetésre, mint egy éve, noha hatmillió honfitársunk már valamilyen fokú védelmet szerzett, hiszen legalább egy oltást kapott. Még mindig nem nyilvános, hogy az elhunytak és a kritikus állapotban lévők között hányan vették fel az oltást, de, ha hihetünk Merkely Bélának és a nemzetközi adatoknak, elősorban az oltatlanokat érinti a járvány e szakasza. Hiába kínálja meg a kormány a munkáltatókat – és jár elöl jó példával a közigazgatásban maga az állam – az oltás kötelezővé tételének lehetőségével, ennek komoly alkotmányossági buktatói lehetnek. Könnyebb lenne ismét védettségi igazolványhoz kötni a szolgáltatások szélesebb körét – ám úgy tűnik, ezt sem vállalja a kabinet, tartva a társadalmi elégedetlenségtől.
