Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

A világ tele van szépséggel, de időnként nagyon küzdenünk kell azért, hogy erre a szépségre kinyithassuk a szemünket – így lehetne összefoglalni Sally Rooney legújabb kötetének üzenetét. Az írót méltán emlegetik egy nemzedék hiteles hangjaként, a „Snapchat-generáció Salingereként”.  Első könyve, a Baráti beszélgetések, illetve második munkája, a már sorozatra is adaptált Normális emberek érzékeny és érzelemgazdag lenyomatát adta a korai húszasok sodródásának, kötődési problémáinak és kapcsolati útvesztőinek. A harmadik, a Dudik Annamária Éva fordításában megjelent Hová lettél, szép világ szereplői már nem gimnazisták vagy egyetemisták, hanem harminc körül járnak: Alice híres, de lehangolt író, aki idegösszeomlása után egy óceánparti házba menekül, intenzív e-mailezést folytat régi barátnőjével, a szerkesztőként dolgozó Eileennal. Politizálnak, vitatkoznak, hosszú eszmefuttatásokba bonyolódnak a bronzkorról, a szexualitásról, a klímaváltozásról, arról, hogy „az ember 1976-ban, amikor a műanyag lett a legelterjedtebb alapanyag a világon, elveszítette a szépség iránti ösztönös vonzódását”. Mindeközben persze egyre sűrűsödik körülöttük az élet. Alice a Tinderen ismeri meg a raktárosként dolgozó Felixet, Eileen pedig gyerekkori barátjával, Simonnal kezd újra se veled, se nélküled kapcsolatot. Mindannyian sötétben tapogatóznak, amikor ezeket a viszonyokat definiálniuk kellene, akkor pedig már kifejezetten elveszettnek tűnnek, amikor igyekeznek rájönni, hol is van a helyük, hogyan lelhetnének egy kis örömre az általuk kiábrándítónak talált világban, ahol végső soron ők is csak gondoskodásra és szeretetre vágynak. Rooney finoman rétegzett, gördülékeny szövege ezúttal sem jelöli, hogy a kötet melyik szereplője beszél éppen, érzéseikre és szorongásaikra az általuk artikulált formában ismerhetünk rá.