Képekként vagy szavakként értelmezzük az írott digitális kommunikáció jellegzetes grafikai elemeit, az emojikat? – tették fel a kérdést német kutatók. Annak kiderítésére, hogy mit kezd az agyunk olyan mondatokkal, amelyekben bizonyos szavakat ilyesfajta hangulatjelek helyettesítenek, úgynevezett olvasástanulmányt készítettek 53 német anyanyelvű személy bevonásával. A résztvevők előtt olyan mondatok jelentek meg a számítógépen, amelyekben emojik is voltak. A szöveg elolvasása után kérdéseket tettek fel az alanyoknak, hogy kiderüljön, jól értelmezték-e a látottakat. Az olvasási időt mérve a kutatók úgy találták, hogy a legtöbben pontosan megértették a mondatokat, még ha azokban emojik váltottak is fel bizonyos szavakat, viszont körülbelül 350 ezredmásodperccel több időre volt szükség az ilyenek értelmezéséhez. Ezután egyes szavakat olyan homofon emojikra cseréltek, amelyek kiejtve azonos hangzásúak, de eltérő jelentésűek (egér mint rágcsáló, illetve a számítógépes egér), ekkor 900 ezredmásodperccel tovább tartott a kódolás. Összességében azonban úgy tűnik, hogy az agyunk ilyenkor sem jön zavarba, és az emojikat nem önmagukban, hanem szövegfüggő módon értelmezi. Akik amúgy is sokat használnak emojikat, azok ugyan gyorsabban értelmezték a megfelelő hangulatjeleket, viszont a homofonokat hasonló tempóban, mint a többiek. A kutatók azt tervezik, hogy a jövőben nagyobb csoportokkal és különböző nyelveken is megismétlik ezeket a kísérleteket.
