Csakdísznekvan

AFP / JOHN MOORE

Elszállt egy évtized Magyarországon azzal, hogy a kormány csak arra koncentrált, kiket segítsen nyerő pozícióba egy informatikai közbeszerzési pályázaton, miközben Észtországban már el is felejtették, hogy egykor náluk fejlesztették ki a Skype-ot. De minek is révednének az észtek a múltba? Hiszen azóta már újabb világhódító technológiai cégeik terjeszkednek a nemzetközi piacokon, például a Budapest utcáin is futó taxik online platformjának fejlesztője, a Bolt vagy az internetes pénzküldéssel foglalkozó Wise (a korábbi TransferWise). Magyarországon viszont másfél év elmúltával is akadozik a diákokra és tanárokra rászakadt digitális oktatási rendszer, a Kréta, a kormány pedig bőszen kapacitálja harmadik oltásra is azokat, akik már rég megkapták azt. Észtországban már évekkel ezelőtt természetes volt, hogy ha valaki megosztotta egy adatát az állammal, akkor azt – a fejlett infrastruktúrának köszönhetően – a közszféra minden egyes szegletében elérték, nem kellett minden egyes hivatalban újra meg újra rávésni a nyomtatványokra.

Bolt

A következmény mindenkinek a pénztárcájában mérhető. Észtországban az egy főre jutó GDP 2002-ben még a felét sem érte el az uniós átlagnak, miközben Magyarországon már csaknem 60 százalék volt. Ezt az előnyt 2010-re sikerült elégetni. Ám a hiperaktív Orbán-kormány is csak papolt a nemzeti tulajdonban lévő gazdaság felvirágoztatásáról, hiszen az nem több, mint egyetlen kézen megszámlálható milliárdosok vállalatbirodalma. Eközben pedig Észtország még inkább elhúzott: ők az egy főre jutó nemzeti össztermékben az uniós átlag 86 százalékánál tartanak, miközben mi még mindig csupán a 74 százalékánál. És még csak nem is a gazdaság nemzeti jellegének forszírozása okozza a problémát, hiszen némi nacionalizmusért finnugor rokonainknak sem kell a szomszédba menniük, sőt. Éppen a szomszéddal, az oroszokkal szemben élik meg nemzeti identitásukat. Meg persze a hagyományokat ápolva, ami ott nem ciki. A néhány évente megtartott dal ünnepén százezres tömegek éneklik a népdalokat az alig másfél milliós országban. Így még egy húszezres kis Hanza-város, Viljandi is tud olyan pezsgő kulturális életet teremteni, ahol ezrével tanulnak diákok, akiket izgalmas koncertekkel, kiállításokkal, kávézókkal és művészkocsmákkal kényeztetnek. Igaz, Piliscsaba csak hétezres kisváros, de csúfosan megbukott a kísérlet, hogy a Makovecz-épületekben egyetemisták akarják magukba szívni a tudást – az ingatlanvagyont éppen egy Fidesz-közeli alapítványba mentik át.

afp / JOE KLAMAR

Az osztrák fővárost még lejáratni is megpróbálta az Orbán-kormány, mint amely a hanyatló Nyugat részeként elvesztette vonzerejét: négy évvel ezelőtt az akkori kancelláriaminiszter, Lázár János maga zarándokolt el Bécsbe, hogy videón bejelentkezve borzongjon a bevándorlók uralmától. Pedig a multikulturális város éppen kiváló példa arra, hogy a vállalkozó szellemű magyarokat befogadja. A Mariahilfer Strasse mellett négy éve nyílt meg egy panzió egy éppen akkor kiköltözött magyar család üzemeltetésében. A minden szempontból újdonsült üzletasszonynak mindössze egy bérleti szerződése volt az ingatlanra, amivel besétált a kerületi önkormányzathoz, az első ajtón bekopogott, és 10 perc várakozás, majd 3 perc ügyintézés után megkapta a lakcímét, két emelettel feljebb pedig az egyéni vállalkozói engedélyét. A panzió egy hét múlva megnyílhatott. Bár az aranyélet a világjárvány miatt csak két évig tartott, egzisztenciális gondjai azóta sincsenek a családnak. „A főszezonra bezárattak ugyan, de nem voltam annyira elkeseredve, mert a támogatás biztonságot ad” – mondja a magyar panziós Bécsben. Az osztrák kormány 10-ről 5 százalékra csökkentette az áfát a turizmusban, folyamatosan adja a rezsikiegészítést, az állandó kiadásokat visszamenőlegesen finanszírozza azokban a hónapokban, amikor a Covid előttinél kevesebb a bevétel. Az állam által kipótolt bérrel, a Kurzarbeittel együtt, amely Ausztriában még mindig igényelhető, havonta több ezer euró segítséget tud kapni egy, a járványt megszenvedő vendéglátós. Pletykák azért Bécsben is vannak, hogy ki miért mennyi támogatáshoz jutott, de senki nem kérdőjelezi meg, hogy egy magyar miért lehet közöttük.

Ahhoz viszont New Yorkig kell elmenni, hogy egy Covid-gyanú miatt karanténba került családtól még azt is megkérdezze a társadalombiztosítás által finanszírozott kontaktkutató, hogy az elzártság napjaiban milyen ételtípusból akarnak választani. Ázsiait, halalt, kósert, latint, netán vegetáriánust? Amit kérnek, azt természetesen házhoz is szállítják. A magyar fülnek már az is hihetetlen, hogy egy osztálytárs megbetegedése után egyáltalán valaki felkutatja a kapcsolódási pontokat. New Yorkban viszont még ahhoz is kimennek tesztelni, akinek nincs társadalombiztosítása, lelkisegély-szolgálatot nyújtanak izolációs depresszió esetén, és munkanélküli- vagy szociális segélyért folyamodnak az érintett helyett – csak nehogy a közösségbe menjen olyan valaki, aki másokat megfertőzhet. „Ez itt egy demokrata állam, a republikánusok nem ennyire humánusak” – mondja a magyar anyuka, utalva arra is, hogy a két elnök között is ég és föld a különbség. Biden azonnal 30 százalékkal növelte a szociális ellátásokat, új segélyezési formákat vezetett be, és ismét megnyitotta a lehetőséget a legális bevándorlásra. Ennyiben akár igazolva is láthatja Orbán Viktor kormányfő azt a tételét, hogy a liberális és konzervatív politika „élet-halál harcot vív a migráció kérdésében”.

Ezópus meséjében a béka szétpukkadt, mert akkorának szeretett volna látszani, mint egy ökör. Orbán európai vezérszerepre tör, de a cseheket sem sikerül utolérnie. A kormányszóvivő férjét ugyan kitömte az állami Magyar Fejlesztési Bank 53 milliárd forintjával, hogy megvegyen egy közepesen muzsikáló repülőgépgyárat, de a helyismerettel rendelkezők úgy tartják, magyar vállalatokra nem lesz szükség beszállítóként, ugyanis nem tudnak olyan minőséget nyújtani, mint akár csak a prágai gyár 50 kilométeres körzetében elérhető versenytársaik. Pedig ez sem mindig volt így: a rendszerváltás idején a csehek – a szlovákokhoz és a lengyelekhez hasonlóan – brutálisan szegények és elmaradottak voltak, azóta viszont hihetetlen fejlődésen mentek keresztül. Nem mintha ott ismeretlen lenne a korrupció, elég csak Andrej Babis kormányfő uniós támogatásaira gondolni. A mindenkori hatalom azonban visszafogta magát, és nem telepedett rá a gazdaságra. Így a középosztály az állam atyáskodása nélkül is meg tudott erősödni, ami érezhetően nagyobb és kiegyensúlyozottabb jólétet teremtett: a csehek egy főre jutó nemzeti jövedelme már a 94 százaléka az uniós átlagnak.