Uniós kontra nemzeti hatáskörök?
Hosszas jogi csatározásokat vetít előre az Alkotmánybíróságnak az Európai Unió és Magyarország közös hatáskörgyakorlását értelmező minapi döntése. A vita alapja az Európai Bíróság (EB) tavaly decemberi döntése, amely jogellenesnek ítélte, hogy Magyarország menedékjogi eljárás nélkül toloncol vissza menedékkérőket Szerbiába. A magyar kormány abban kért jogértelmezést az AB-től, hogy hatékony uniós szabályozás hiányában is végre kell-e hajtani egy uniós jogi kötelezettséget. A kormány abban reménykedett, hogy – hasonlóan a lengyel alkotmánybírósághoz – a magyar testület kimondja majd: a nemzeti alkotmány előbbre való az uniós jognál. Arról pedig Orbán Viktor adott ki kormányhatározatot, hogy az uniós jog elsőbbsége kizárólag azokon a területeken állhat fenn, ahol az Európai Unió a tagállamokkal kötött alapszerződésben rögzített hatáskörrel rendelkezik. A kormány szerint még az sincs kőbe vésve az unióban, hogy az EB döntéseit kötelezőként kellene elfogadni. Az AB arra nem volt hajlandó, hogy az EB vagy az uniós jog elsőbbségéről nyilatkozzon. Értelmezte viszont a magyar alaptörvény vonatkozó passzusát. E szerint amennyiben az Európai Unióval közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos vagy nem eléggé hatékony, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult a nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására.
Ezt azonban csak addig teheti, amíg az unió intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. Hozzátették viszont, hogy nem tartozott hatáskörükbe annak vizsgálata, a kormány beadványában foglalt megállapítások a vitás ügyről helytállóak-e. „Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság jelen határozatában foglalt megállapítások értelemszerűen csak az indítványban foglalt érvelés ténybeli helytállósága esetén lehetnek teljes mértékig irányadók, melynek megítélése elsődlegesen az indítványozó, illetőleg a magyar állam más szerveinek a feladata” – tolták át a felelősséget a politika világába, ezzel lehetőséget adva a további vég nélküli jogászkodásra és a politikai harcra. Azt tehát, hogy mi minősül az Európai Unióval közös hatáskörgyakorlás érvényesülése szempontjából hiányosnak vagy nem eléggé hatékonynak, a kormány dönthetné el. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter már le is vonta a következtetést, hogy „az AB szerint Magyarország az Európai Uniótól függetlenül jogosult a határait megvédeni a migrációtól”. De muníciót kaptak az EB döntésének védelmezői is, mert az AB azt is kimondta, hogy még ha a közös hatáskörgyakorlás kívánnivalót hagy is maga után, és nem érvényesül hatékonyan, az állami beavatkozás akkor sem okozhatja az emberi méltóság sérelmét. E beavatkozás „nem érinti az állam azon kötelezettségét sem, hogy maradéktalanul gondoskodjon az állam területén tartózkodó valamennyi személy – így többek között a menedékkérők – emberi méltóságának védelméről”.
