A legkevésbé védhető ötlet a Bel- és a Pénzügyminisztérium visszaköltöztetése a Várba. Igaz, az MTA-tól megszerzett Úri utcai és Országház utcai sok tízezer négyzetméteres tömb újjáépítése meg sem kezdődött. Úgy tudni, olyan hatalmas összeget emésztene fel a műemléki helyreállítás, kevés hasznos irodatérért cserébe, hogy Pintér Sándor belügyminiszter nem költözik. Nem csoda, hiszen igen változatos épületegyüttesről van szó, az egykori klarissza kolostort Franz Anton Hillebrandt tervei szerint az Országgyűlésnek építették át, három rendi gyűlést tartottak ott, de pompás termében leginkább bálokat rendeztek. Ott van az egykori Helytartótanács MTA által irodának használt díszes tanácsterme, ahol 1848. március 15-én „reszketni méltóztatott”. A volt ferences kolostor celláiban tartották fogva a magyar jakobinus összeesküvés vádlottjait, és ott található a Telefónia Múzeum, benne egy máig működő, 1920-as évekbeli telefonközpont, valamint Bernáth Aurél monumentális freskója is. A helyreállítandó, rejtett műemlékekkel teli ingatlant az MTA alulhasznosította ugyan, de kutatóintézeteknél jobb funkcióra aligha lenne alkalmas.
A bölcs döntés az lett volna, ha az állam ezeket a tereket, a teljes korszerűsítésért cserébe, saját vagy közös kezelésbe vonja, és a belső udvarokkal együtt megnyitja a nagyközönség előtt, vendéglőkkel, múzeumokkal népesíti be, a többit pedig az Akadémia használta volna tovább. Ehelyett évek óta lakat alatt áll az egész tömb, állaga pedig romlik. Aligha véletlen, hogy az egykori Pénzügyminisztérium építkezése haladt a leggyorsabban, hiszen az épületnek – a diszlépcsőház és a díszterem kivételével – nincs műemléki értéke. Hatalmas neogótikus homlokzatát, amit azért bontottak vissza a második világháború után, mert agyonnyomta a Mátyás-templomot, most visszaépítik. Udvarából kibontották a levéltár tömbjét, hogy egy irodaszárnyat húzzanak fel a helyére. A 2015-ben kezdődött, két év múlva átadni szándékozott építkezés 65 milliárd forintot nyel el.
Az Orbán-kormány 2012-ben azért is szüntette meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, hogy szabad kezet kapjon többek között a budai várbeli építészeti ámokfutásához. Szomorú jelkép, hogy az intézmény Táncsics Mihály utcai központját most a Jellinek Dániel Indotek csoportjához köthető ReoCo Value Added Ingatlanalapnak adta el a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. A közfunkciókat immár nemcsak az állami reprezentáció, hanem lopakodó üzemmódban az üzleti érdek is fokozatosan szorítja ki, mint 1541-ben, amikor a látszólag békésen sétáló, városnéző janicsárok foglalták el a Várat. Igaz, ők sem maradtak örökké, csupán 145 évig és négy napig.
