Sajtmustra az élelmiszerboltban. Túró sem lesz belőle
Reviczky Zsolt
Türelmesen várakoztak a vevők, többnyire nyugdíjasok, a minap az egyik szupermarket hűtőjénél, hogy az eladók újabb karton akciós ír vajat hozzanak ki a raktárból, mert a többi már elfogyott. A húsz dekára jutó száz forint engedményért nagyjából negyedóráig ácsorogtak, mert meg kellett várniuk, amíg a kamionról lepakolják és kitolják az árut az eladótérbe. A vevők csillogó szemmel markolták fel a zsákmányt, néhányan kettőt is. – Bizonyára ehhez hasonló, voltaképpen lehangoló kép élt abban, aki kitalálta, hogy a 7 százalék fölé ugró infláció közepette hét élelmiszer-féleség fogyasztói árát be kell fagyasztani a tavaly októberi szinten. No nem örökre, hanem február elsejétől május elsejéig, vagyis a választások előtt, nagyjából az új kormány megalakulásáig. Az árstop célközönsége pedig az a nem is jelentéktelen választói tömeg, amelyik türelmesen vár az akciós ír vajra.
Tervgazdaságiretró
Ruhát nem szabad kidobni, egyszer még visszajön a divatba – tartja a népi bölcsesség, ami a jelek szerint a gazdaságpolitikára is vonatkozik. Most épp a tervgazdálkodás éli reneszánszát: nem csupán a benzin és a csirke far-hát kerül annyiba, amennyit a kormány jónak lát, immár a változó kamatozású ingatlanhitelek referenciakamata sem változhat, legfeljebb a tavaly októberi szintig – mert a kormányzati ujj arra a hónapra bökött a naptárban. A 2022 közepéig élő intézkedés a jegybank adatai szerint körülbelül 470 ezer szerződést érinthet: azokat, amelyek átárazódása ebben az időszakban lenne esedékes.
A kamatmoratórium bevezetése hideg zuhanyként érte a hitelintézeteket, ennek veszteségét ugyanis nekik kell állniuk: se a tartozást, se a futamidőt nem növelhetik, állami kompenzációt pedig nem kapnak. Ugyanakkor – ahogy a közműszolgáltatóknak a rezsicsökkentésről – kormányzatilag előírt levélben kell tájékoztatniuk az érintett ügyfeleiket nemcsak arról, hogy a moratóriumot a kormánynak köszönhetik, de arról is, mennyit „nyernek” havonta. Mindez jelentős informatikai fejlesztéseket igényel.
Nem teljesen világos, mi a célja a kormánynak a kamatstoppal. Mármint azon túl, hogy a választások előtt jól kommunikálható, relatíve olcsó intézkedés – összköltségét 30 milliárd forintra saccolják –, amit ráadásul a bankokkal nyeletnek le. A témában Nagy Márton miniszterelnöki főtanácsadó adott zavarba ejtő interjút a Magyar Nemzetnek. Az MNB volt alelnöke egyfelől üdvözölte a jegybank kamatemelési ciklusát mint az infláció elleni harc fontos elemét, másfelől közölte, hogy a sokkoktól meg kell védeni a lakosságot – ennek része lenne a kamatstop, ami ugyebár részben épp a jegybanki kamatemeléseket nullázza le. Nagy Márton szerint a féléves kamatstopra azért van szükség, hogy az ügyfeleknek és a bankoknak legyen idejük fix kamatozásúra vagy legalább hosszú kamatperiódusúra átszerződni. De miért változtatná egy ügyfél drágább, fix kamatozásúvá a hitelét, ha a kormány úgyis megmenti a kamatok emelkedésétől?
A kamatstop a felelőtlenebb hitelfelvevőket jutalmazza vagy legalábbis menti meg épp attól a kellemetlen következménytől, aminek vállalásáért cserébe aktuálisan kedvezőbb feltételekkel vették fel a kölcsönüket, mint azok, akik a fix kamatozást választották. A beavatkozás a társadalom pénzügyi tudatosságát, felelősségvállalását rombolja. Nem beszélve a jogbiztonságról. Hiszen bár formailag nem avatkozik be magánjogi szerződésekbe, a gyakorlatban a kamatstop ezzel ér fel. Nehéz felelős döntéseket hozniuk akár magánszemélyeknek, akár vállalkozásoknak, ha a kormány bármikor átírhatja a játékszabályokat.¬Kovács Gábor
