Nem múlt el az orosz–ukrán katonai összecsapás veszélye, a Kijevben és Moszkvában tárgyaló nyugati diplomatáknak egyelőre nem sikerült kompromisszumra bírni a feleket, akik eltérően értelmezik a kelet-ukrajnai rendezést célzó minszki megállapodásokat.
Orosz SZ–400-as rakétavédelmi rendszer a fehéroroszországi hadgyakorlaton. Készenlétben
AFP / Russian Defence Ministry
Virtuáliscsatazaj
Szergej Lavrov a brit külügyminiszterrel tartott sajtóértekezletén. Szavakkal aláz
AFP / HANDOUT
A közös határ térségében összevont orosz haderő még nem indult el Ukrajna felé, ám már jó ideje tart a Nyugat és Oroszország közötti információs háború. Oroszország azt állítja, esze ágában sincs megtámadni szomszédját, s különben is, a saját területén annyi katonát mozgat és oda telepíti őket, ahova csak akarja. Moszkvában azt ismételgetik, hogy az utóbbi hetekben rendezett hadgyakorlatok végeztével elvezénylik a katonákat a térségből, és kedden be is jelentették, hogy visszatér a laktanyákba az ukrán határ térségébe vezényelt egységek egy része.
A nyugatiak – közülük is elsősorban az amerikaiak és a britek – viszont úgy értékelik, küszöbön áll az orosz agresszió, és szinte naponta szállítják az újabb bizonyítékokat: az oroszpárti szakadárok elleni álprovokációra készülő orosz katonákról szóló híreket, vagy éppen azt az értesülést, miszerint február 16-án indulna meg az orosz harci gépezet. Ha végül elmarad a sokak által vizionált katonai fellépés, talán sohasem fog kiderülni, egyáltalán akartak-e támadni az oroszok. Több elemzés szerint már eddig is csak azzal sikerült elhalasztani az offenzívát, hogy a nyugati titkosszolgálatok még idő előtt leleplezték Moszkva szándékait, így előre hiteltelenné tették a támadást igazoló állításokat.
A kölcsönös vádaskodás egyik eredménye, hogy durvul a párbeszéd hangneme. A viszony romlását talán Liz Truss brit külügyminiszter minapi moszkvai látogatása mutatja. Orosz kollégája, Szergej Lavrov ugyanis finoman szólva is nem diplomatához méltón bánt tárgyalópartnerével: azzal vádolta, hogy nem hajlandó meghallani, amit Moszkva mond, majd szó nélkül kivonult a találkozót követő sajtóértekezletről, magára hagyva vendégét. Truss is tett annak érdekében, hogy ne tekintsék őt Moszkvában komoly partnernek. Február első napjaiban összekeverte a Balti- és a Fekete-tengert – a Fekete-tenger felől ígért támogatást a balti NATO-tagállamoknak –, majd felsült a Lavrovval folytatott megbeszélésen is. „Elismeri Oroszország szuverenitását Voronyezs és Rosztov térségében?” – kérdezte Lavrov, amire Truss azzal válaszolt, Nagy-Britannia sohasem fogja ezt megtenni. Ebből kiderült, hogy a brit vendég nem tudta, hogy a két említett város Oroszországhoz tartozik. Az a kép is bejárta a világot, amikor Truss a szokatlanul enyhe februári időben a Vörös téren fényképeztette magát meleg szőrmekucsmában: talán Margaret Thatcherre akart hasonlítani, akit 1987-ben örökítettek meg így Moszkvában.
A Nyugat és Moszkva közti vita fő kárvallottja Ukrajna, amely már valószínűleg dollárszázmilliókat veszített csak az azonnali háború veszélyének hónapok óta tartó emlegetésével. A statisztikák szerint megtorpant a külföldi tőke beáramlása az országba, a veszélyhelyzet miatt a hazai üzletemberek is óvatosabbakká váltak, s az is sokba kerül az országnak, hogy a vezető légitársaságok sorra mondják le ukrajnai járataikat, miután a biztosítók közölték, hogy nem hajlandók vállalni a kockázatot az Ukrajna fölött szálló gépekért.
Menekülnek az ukrán oligarchák is: csak vasárnap legalább húsz magángép szállt fel Kijevből, több, mint bármikor az utóbbi hat évben. A távozók között van az ország két leggazdagabb embere, Rinat Ahmetov és Viktor Pincsuk is. Nem véletlen, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán államfő is többször arra kérte a nyugati államok vezetőit, hagyjanak fel a háborús veszély állandó emlegetésével. „Kérem, ne tegyék ezt, amíg nincsenek valódi bizonyítékok, én ugyanis még nem láttam ilyet” – mondta az ukrán elnök.
