Magvasgondolatok

Facebook / Bioagrumi Monasteri

Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. Ez nem a magyar narancs, hanem a szicíliai mandarin, amit a postás hozott, mert a család örökbe fogadta egy siracusai gazdaság egyik fácskáját. Cserébe évente kétszer, februárban és márciusban öt-öt kilós szállítmány érkezik, amikor a gyümölcs beérik. Az olasz farmerek, Angelo és Renato a mandarinhoz levelet is mellékeltek, amelyben sűrű bocsánatkérések közepette magyarázták, hogy az elmúlt év volt Szicília történetében a legmelegebb, a hőmérséklet elérte a 48 fokot, és néhány hete a biogazdaságukat az utóbbi 40 év legvadabb vihara is sújtotta, amit kisebb áradás is követett. „De semmi komolyabb baj nem történt, szerencsésnek mondhatjuk magunkat” – írták, hozzátéve, hogy így néhány gyümölcsszem talán kicsit undibb, de gyakran a kisebb és kevésbé szép mandarinok a leglédúsabb és legízletesebb darabok.

A történet az úgynevezett Crowd­Farming része, amelyet 2017-ben indított el egy francia származású, de Spanyolországban élő értékesítési szakember, Juliette Simonin. A CrowdFarming egyfajta közösségi finanszírozás, amelynek köszönhetően a benne részt vevő kistermelők a kereskedők kikerülésével közvetlenül a fogyasztóhoz juttatják el az árujukat – ebből is látszik, hogy a kisebb farmerek, biogazdaságok kiszolgáltatottsága nem magyar sajátosság. A Crowd­Farmingban részt vevő gazdák 2020-ban 18 millió eurónyi árut forgalmaztak közvetlenül a vevők számára, és 120 ezer örökbefogadás történt. A közösségi finanszírozás tíz országban 800 munkahelyet teremtett. A termelők 79 százaléka számolt be arról, hogy így emelni tudták a béreket, és a farmok csaknem negyedében nem is kicsit, hanem 25–50 százalékkal nőtt a bevétel.