Kincskeresés

Dudás Szabolcs

Az Esterházy-kincsek nagyobb értékű, kiállításokon is bemutatott része a 260 kiemelkedő ötvöstárgyból és 65 öltözékből álló gyűjtemény. A magyar főúri kincstárak közül egyedüliként fennmaradt, sőt a XVII. századtól egészen a XIX. századig gyarapított kollekció éke a Bacchus diadalát ábrázoló asztali dísz – Abraham Drentwett augsburgi ötvös alkotása – és az 1652-es vezekényi csatában hősi halált halt Esterházy László megdicsőülésének emléket állító aranyozott ezüsttál. A fraknói kincstárból a Monarchia szétesése után hozták Magyarországra a  gyűjteményt. A Tanácsköztársaság idején rövid időre köztulajdonba került, majd miután az Esterházy család visszakapta, az Iparművészeti Múzeumba helyeztette el letétként. Az erről szóló szerződést Esterházy Pál herceg 1923-ban megújította. Ám Budapest ostroma idején jobbnak látta a Tárnok utcai palota pincéjébe menekíteni, ezért kézi­kocsikon, fegyverropogás közepette áttolták Budára a kincseket tartalmazó ládákat. Az épület azonban bombatalálatot kapott, és csak évekkel később ásták ki a súlyosan sérült műtárgyakat. Ezután kerültek ismét a múzeumba, ahol évtizedes munkával restaurálták azokat.

A magyar állam ebben az esetben is arra hivatkozik, hogy azért volt jogszerű az államosítás, mert ez a gyűjtemény is  a hitbizományhoz tartozott. Érvelése szerint ráadásul a letét 1944-ben megszűnt, abban a pillanatban, amikor elszállították a múzeumból a tárgyakat. Az Esterházy Magánalapítvány azt állítja, hogy a műtárgyak – holott 1919 óta Magyarországon voltak – továbbra is az ausztriai fraknói hitbizományhoz tartoznak, ezért nem terjedt ki rájuk az 1949-es államosítási törvény, és nem kerülhettek törvényesen köztulajdonba. Az alapítvány sokáig nem bolygatta a kérdést, akkor indított pert, amikor 2017-ben, anélkül hogy előzetesen konzultáltak volna vele, a Magyar Nemzeti és az Iparművészeti Múzeumból a fertődi kastélyba vitték a kincseket, ahol egyébként máig nincsenek kiállítva. Az átköltöztetés értelmi szerzője L. Simon László és Lázár János volt, akik Fertődön tudományos és kulturális központot akartak létrehozni. A tervet szinte a szakma egésze bírálta műtárgyvédelmi, biztonsági, kutathatósági és turisztikai okokból.

A 2017 óta folyó perben januárban fordulatot hozott, hogy a Kúria hatályon kívül helyezte a kincsek tulajdonjogáról másodfokon hozott jogerős ítéletet, így az ügyet a Fővárosi Ítélőtáblának újra kell tárgyalnia. A döntés szóbeli indoklása szerint a másodfokon eljáró bíróság ítélete hiányos, okszerűtlen és a logika szabályainak sem felel meg. Ottrubay István, az Esterházy Magánalapítvány vezetője a HVG-nek elmondta, ha visszakapnák, akkor sem akarják külföldre vinni vagy értékesíteni a tárgyakat. „Azt szeretnénk, hogy a gyűjtemény továbbra is az Iparművészeti Múzeumban legyen látható, abban a múzeumban, amelynek a szakemberei azokat restaurálták.” Egyedül ahhoz ragaszkodik az alapítvány, hogy „egyeztetések után” ausztriai és nemzetközi kiállításokon is bemutathassák a műkincseket. A család Budapesten létrehozna egy „reprezentatív, központi épületet”, az „Esterházy-fórumot”, ahol a család történetét, kortárs és történeti gyűjteményeit prezentálnák tematikus, időszaki kiállításokkal. Ottrubay szerint ezt a kulturális intézetet a magyar állammal közösen kellene megalapítani. Az is felvetődött, hogy közérdekű vagyonkezelő alapítvány jöjjön létre, amelyben az Esterházy család és az állam képviselői is jelen lennének. Úgy tudjuk, hogy a kormány is hasonlóban gondolkodik, csak éppen kihagyná az Esterházy Magánalapítványt. Információink szerint – a gödöllői kastélyhoz hasonlóan – közérdekű alapítványba tennék át a kincseket, és ebbe akár a jelenleg őrzési helyként szolgáló fertődi Esterházy-kastély is bekerülne.

Az Ausztriában található Esterházy-vagyont Pál özvegye, Ottrubay Melinda szervezte alapítványba, az Esterházy Magánalapítvány vezetője az unokaöccse, a svájci születésű egykori bankár, Ottrubay István lett. Érvelésük szerint az 1695-ben létrehozott hitbizomány céljait viszik tovább, egyben tartják a vagyont, amely sajtóhírek alapján összességében egymilliárd euró értékűre becsülhető. Az alapítvány az erdészetből, mezőgazdaságból, borászatból származó mintegy 60 millió eurós éves bevételéből tartja karban a tulajdonában lévő kiemelkedő műemlékeket, a kismartoni kastélyt és a fraknói várat – amiket múzeumként üzemeltet –, működteti a Szentmargitbányai Kőfejtőben lévő operaházat is, finanszíroz kulturális projekteket, a jelentős pénzjutalommal járó Esterházy művészeti díjjal magyar kortárs alkotókat jutalmaz.