A Pancho Aréna olyan, mint idegen lények űrhajója, ami a sztyeppén landolt. Mi tagadás, érthető, amikor a különböző lengyel médiumoknak, köztük a Politykának és a Gazeta Wyborczának szabadúszóként dolgozó, a kelet-európai térségben sok megrázó élményben részes Ziemowit Szczerek először látta, rögtön kedve szottyant rágyújtani egy vicces cigarettára és meginni egy pálinkát a régi hősök és a mai magyar vitézek egészségére. A jogot, politológiát és szociológiát tanult, 43 éves író szenvedélyes utazó, kedvenc terepe a Balti-tengertől az Adriáig húzódó térség, amelynek lakói megannyi hasonló eredőjű sérelemmel, elégtétellel élnek együtt, és a boldog birodalmi békeidőkre emlékeznek. Az a terület, amelyről még a múlt században Pilsudski marsall az ambiciózus és illuzórikus Intermarium-víziót dédelgetve azt gondolta, hogy létrejöhet a kelet-közép-európai országok soknemzetiségű államszövetsége.
A Grozdits Antal fordításában mostantól magyarul is olvasható Via Carpatia – avagy csavargások Magyarországon és a Kárpát-medencében című könyv visszatérő vendége mindig a saját útját és a saját módszerét követi. Beül az autójába, amely bármikor képes cserben hagyni az utasát, elindítja a többnyire hazafias és irredenta dalokat tartalmazó playlistjét, például Kárpátalja felé utazva a Kárpátiát, aztán, ha átlép Horvátországba, Marko Perkovicra, azaz Thompsonra, a helyi kisfasiszta-irredenta dalosra vált. Szczerek igyekszik elfogadó lenni, betartja a hallgattassék meg sok mindenki szabályát, valamennyi forrás autentikusnak számít, akkor is, ha stoppos, ha jobbikos, ha balos vagy fideszes közember. Felteszi a jobbikos Gyöngyösi Mártonnak a kérdést, hogy „boldog lenne-e Magyarországon egy Oroszország által dominált világban?”. Végighallgatja a szekszárdi rendelőjében Hadházy Ákost, és igyekszik megérteni az orosz ügynök KGBéla és Simicska, a „fantasztikus agyú Lajos” bukásának történetét. Miután meglátogatja a Trianon Múzeumot, leül a padra, szemben az országgal, összeszedi a gondolatait, és elmereng, mi végre élnek errefelé emberek abban a tájban, amelynek arányai úgy viszonyulnak a mai térhez és az európai realitásokhoz, mint babaház egy óriási üzemcsarnokhoz?
Mániásan érdeklik a régió minden hájjal megkent politikusai, az, hogy miként sikerült komplett országokat lenyúlni. A gonzó, azaz részvételi újságírás kötetlen szabályait követő Szczerek nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. A hat éve megjelent, Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története című könyvében Ukrajnába, az egykor Lengyelországhoz tartozott területekre látogatott el. Előbb álnéven publikálta különböző internetes portálokra ottani kalandozásainak történetét, majd átírta riportregényes formára. Ha félelem és reszketés kell, legyen félelem és reszketés – írta, honfitársai milliói pedig kattintottak azért, hogy megtudják, mi a trinyó, a tuti erekcióbalzsam vagy a gyógynövénykivonatból készült, Életerő nevű elixír, aztán ellátogattak Ukrajnába, hogy beszippanthassák a gépolaj, a benzin és a műbőr szagát.
